1959. szeptember 15-én Nyikita Szergej Hruscsov szovjet pártvezető hivatalos tárgyalásokat folytat Dwight D. Eisenhower amerikai elnökkel az Egyesült Államokban.
Ezzel a Szovjetunió legmagasabb szintű vezetői közül elsőként összesen 12 napot töltött az Egyesült Államokban abból a célból, hogy előmozdítsa a két szuperhatalom együttműködését.
Az 1950-es évek második felében a hidegháborús hatalmak viszonya ellentmondásosan alakult: egyfelől Hruscsov személyében egy olyan politikus került a Szovjetunió élére, aki szakított a sztálini irányvonallal, másfelől viszont időről időre akadtak olyan események, melyek meggátolták az első titkár által meghirdetett „békés együttműködést”: 1956 Magyarországa, szuezi válság, a kibontakozó űrverseny.
Az első titkár külpolitikájának kettős arculatát az mutatja meg leginkább, hogy Hruscsov a szovjet rakétaarzenál segítségével próbált nyomást gyakorolni az amerikaiakra, ezzel egy időben viszont mérsékelte a fegyverkezés ütemét, és a felszabaduló anyagi forrásokat az életszínvonal javítására szándékozott fordítani.
Jelentős szerepet játszott abban is ugyanakkor, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1958-ban egyezményt írt alá a „kulturális kapcsolatok kiszélesítéséről”.
Hruscsov repülőgépe 1959. szeptember 15-én landolt Washingtonban, ahol az első titkár és Eisenhower elnök mintegy két órán keresztül tanácskozott, és ünnepélyesen hitet tett amellett, hogy a szuperhatalmaknak pozíciójuknál fogva a békére kell törekedniük. Ezt követően az orosz politikus egy hosszú körutat tett az Egyesült Államokban, mely során – többek között – ellátogatott egy iowai farmra és az IBM főhadiszállására, tanulmányozta a New York-i és Los Angeles-i bevásárlóközpontokat, felfedezte Hollywoodot, majd Roosevelt elnök özvegyénél is tiszteletét tette.
A szovjet első titkár „baráti látogatása” látszólag eredményesen végződött. A technológiai együttműködésről szóló ígéretek bizakodóvá tették az amerikai befektetői köröket, Hruscsov pedig azt könyvelhette el legnagyobb sikerének, hogy Eisenhower beleegyezett a kettészakított Németország státusának négypárti – szovjet, amerikai, francia, brit – rendezésébe.
Ugyanakkor az amerikai elnök szövetségesei hatására hamarosan visszatáncolt ígéretétől, az U–2-es kémrepülőgépek botránya, majd a kubai krízis miatt pedig alig egy év után ismét fagyossá vált a két hidegháborús szuperhatalom viszonya.