A politikai világ még mindig Hillary Clinton döntésére vár arról, szándékozik-e indulni a 2016-os elnökválasztáson. Az egykori first ladyt persze már most se kerüli el a reflektorfény.
A nyári hónapok alatt is sokat szerepelt, valamint könyve jelent meg, “Hard Choices” címmel, mely a külügyminiszterként eltöltött éveiről szól, és hosszú idő után belpolitikai ügyben is megszólalt. A Hill nevű napilap összeszedte, mit tudtunk meg róla az utóbbi három hónapban.
Először is, amit Hillary Clinton mond az mindig hír, és érdekes módon az is amit nem mond. Az amerikai médiát heteken át uraló fergusoni incidenst egy San Franciscó-i konferencián kommentálta először. A Twittervilágot rögtön elárasztották az ott elmondott szavai, mely szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni az igazságszolgáltatásban jelenlévő hibákat, utalva a zavargásokra, melyek háborús övezetté változtatták egy kisváros utcáit. Természetesen a híradások is erről szóltak, míg kommentárja előtt azért bírálták, mert mindaddig néma maradt az ügyben.
Megtudtuk azt is, hogy a demokraták legbaloldalibb szárnya is kedveli. Korábban felröppentek hírek arról, hogy bizonyos, a progresszíveknek igen fontos kérdésekben nem foglal egyértelműen állást, ezért szívesebben látnák a párt jelöltjeként például a vérbeli liberális Elizabeth Warren szenátort. A CNN júliusi közvélemény-kutatásából azonban kiderül, hogy 67%-os támogatottsággal, Clinton nem kevésbé népszerűbb közöttük, mint a demokratáknál általában.
Kiderült továbbá, hogy a korábbi New York-i szenátor tanult egyik legnagyobb 2008-as hibájából. Az előválasztási vereség után annak idején rengeteg energiát fektetett bele ő és csapata, hogy rájöjjenek min úszott el az elnöki kandidátus. Elsődleges okként jelölték meg, hogy a kampány során nem éltek a történelmi jelentőségével, annak, hogy Hillary Clinton lehetett volna az első női elnök az Egyesült Államok történelmében. A nemi kérdést akkor szándékosan nem hangsúlyozták, mely utólag kolosszális melléfogásnak bizonyult. A következő alkalommal ugyanezt a hibát nem fogják elkövetni, és az őt támogató Super PAC-ek már most hangsúlyozzák, hogy külügyminiszterként milyen sokat tett a nőket érintő kérdésekben. A következő hónapokra tervezett nyilvános megjelenései szintén tükrözik ezt a nyitást a nők felé.
Egyértelművé vált az is, hogy az Obama-adminisztrációval, és személyesen az elnökkel való viszonya folyamatosan vissza fog köszönni. Bár minden jel arra mutatott, hogy 2008-as rivalizálásukat már maguk mögött hagyták, az utóbbi időben mégis elkerülhetetlenné vált, hogy Clinton elhatárolódjon, sőt bizonyos ügyekben (mint a szíriai polgárháború), szembe is helyezkedjen a jelenlegi vezetéssel. Kettejük kapcsolata minden bizonnyal meghatározó vetülete lesz az esetleges jövőbeni kampányának.
Végül megállapítható, hogy rengeteg támogatója mellett paradox módon sokan imádják utálni is, azaz negatív attitűdjük ellenére is sokat foglalkoznak a személyével. A nyáron saját könyve mellett két másik írás is a boltokba került, melyek meglehetősen rossz véleménnyel vannak a Clinton családról. Az egyik éppen a “Hard Choices”-t ütötte ki a New York Times bestseller listájának első helyéről. Mindeközben a Fehér Házért való indulásának bejelentését övező várakozás egyre magasabb szintre emelkedett az utóbbi hónapok. A legnagyobb őt támogató Super-PAC, a “Ready for Hillary” már csaknem 2 millió dollárt gyűjtött össze, több mint 100 000 adományozótól, ezzel messze megelőzve minden potenciális jelöltet mindkét párt tekintetében. Támogatottsága tehát evidens, a nagy bejelentésre irányuló várakozás pedig az ősszel új szakaszába lép.