Az élő vesedonorok a világ legegészségesebb emberei közé tartoznak, a biztosítótársaságok mégis drágábban szerződnek velük.
A szervátültetések egyre gyakoribbak, így az adományozás is egyre fontosabb világszerte. Ma már köztudott, hogy bizonyos szervek, például a vese esetében lehetőség van arra, hogy az orvosok élő donorral dolgozzanak. A felgyógyult beteg hálás lesz a segítségért, ám az amerikai biztosítótársaságok gyakorlatilag büntetik azokat, akik felajánlják másoknak a veséjüket. A visszajelzések szerint a donorokat a beavatkozások után értelmetlen és időrabló adminisztrációs folyamatnak vetik alá, majd kockázatos ügyfélnek minősítik, végül pedig az átlagosnál magasabb egészség- és életbiztosítási tarifákat szabnak ki rájuk.
– Az élő szervdonorok az Egyesült Államok legegészségesebb emberei közé tartoznak. Mielőtt elfogadnánk a jelentkezésüket a programba, nagyon komoly egészségügyi vizsgálatokon kell átesniük, ezért őket kellene a legkönnyebben biztosítani – mondta Dorry Segev, a John Hopkins Egyetem sebészprofesszora.
A betegek érdekvédelmével és a megfizethető betegellátással foglalkozó amerikai szervezet, az ACA azt már elérte, hogy a biztosítók ne tagadhassák meg az egészségbiztosítási szerződéskötést a vesedonoroktól, és a cégek nem is kínálhatnak nekik magasabb tarifákat. Ugyanakkor az ACA az életbiztosításoknál már nem tudott ilyen eredményt elérni, és a tapasztalatok szerint abban a szegmensben még mindig diszkriminálják a vesedonorokat.
Dorry Segev professzor és kollégái felháborodtak a biztosítók viselkedésén. Az orvosok szerint ugyanis semmi sem támasztja alá, hogy az élő vesedonorok nagyobb kockázattal betegednének meg a műtét után, illetve az sem bizonyított, hogy az egyik vese eltávolításával rövidülne az életük. A John Hopkins Egyetem munkatársai ezért maguk is felmérést végeztek a pácienseik körében. Összesen 1046 olyan embert kérdeztek meg a tapasztalataikról, akik 1970 és 2011 között ajánlották fel másoknak a veséjüket. A válaszadók közül 395-en próbáltak egészségbiztosítást kötni vagy változtatni a műtét után és 27-en számoltak be nehézségekről. A vesedonorok közül 15-öt teljesen elutasítottak a biztosítók, 12-t kiemelt kockázatúnak minősítettek és magasabb árkategóriába soroltak, 8 embernek pedig azt mondták, hogy a vesedonáció „korábban fennálló állapotnak” számít, vagyis nem érvényes rá a biztosítás. Ami az életbiztosításokat illeti, ott valóban nagyobb arányban fordultak elő problémák. A válaszadók közül 186-an akartak új szerződést köti vagy a régin módosítani a műtét után, akik közül 46-an szereztek rossz tapasztalatokat: 23 embertől megtagadták a biztosítók a lehetőséget, 27-en drágább konstrukciót kaptak, 17-en pedig a „korábban fennálló állapot” kategóriába kerültek.
A sebészprofesszor szerint a megkülönböztetést félreértések is okozhatják, ugyanis az egészség- és életbiztosításokhoz bizonyos vesefunkciók orvosi vizsgálatára is szükség van. Mások nem fogalmaznak ilyen kíméletesen, és meglehetősen aggályosnak tartják a biztosítók eljárását, hiszen ez a diszkrimináció elriaszthatja a potenciális élő donorokat, így kevesebb beteg juthat életmentő veséhez