Egyre több és több egyetemen történt szexuális bűncselekmény látott napvilágot az elmúlt időben, ami felhívta a figyelmet arra, hogy a felsőoktatási intézmények rendszere a probléma kezelésére igencsak problémás.
A legtöbbet felemlegetett hiba az, ahogy az amerikai egyetemek kezelik azokat az eseteket, amikor a női hallgatók jelentik, hogy nemi erőszak áldozatai lettek. A kritikák szerint az egyetemek eljárási rendszere nem teszi elég egyszerűvé, és minél könnyebbé, hogy az áldozatok jelentsék az eseteket.
Azonban amikor mégis olyan rendszert vezetnek, amelyben sikerül elérni, hogy kevesebb áldozat burkolózzon hallgatásba, akkor az elkövetők kisebb büntetést kapnak – hívta fel a problémára a figyelmet a Washington Post.
Pontosan ez történt a Stanford egyetemen, ahol sikerült egy új eljárási rendszer bevezetésével elérni, hogy növekedjen azoknak a női hallgatóknak a száma, akik feljelentéseket mertek tenni az őket megerőszakoló diáktársak ellen. Ezt egyebek mellett azzal érték el, hogy az áldozatok kihallgatását kevésbé “zaklatóvá” tették, és a bizonyítási kényszer küszöbét lejjebb tették: elég csak azt megállapítani, hogy több mint valószínű, hogy az erőszak, vagy a zaklatás megtörtént. Ezzel azonban együtt járt, hogy az elkövetők kisebb büntetést kapnak.
A Washington Post ezzel kapcsolatban hívja fel a figyelmet egy nehezen, vagy sehogy sem feloldható ellentmondásra. Az egyetemek vagy olyan eljárási rendszert alkalmaznak, amelyben megkönnyítik az áldozatoknak a feljelentést, de akkor a büntetések nem lesznek olyan súlyosak. Ha azonban olyan súlyos – a bűn súlyához illő – büntetésekkel akarják sújtani a nemi erőszakot és szexuális zaklatást elkövető diákokat, mint a kirúgás, akkor muszáj komoly, a büntetőjogi bűnösség feltételrendszerére hajazó komoly bizonyítási eljárás bevezetése, amely azonban sok nőt elriaszt attól, hogy jelentse az eseteket.