Halála után hozott nyilvánosságra egy korábban még nem sugárzott interjút Philip Seymour Hoffmannal a PBS, amelyben a februárban drogtúladagolásban elhunyt színész a boldogságról beszélt – írt a a The Daily Beast.
A felvétel több mint egy évvel a halála előtt, 2012 decemberében készült a New York-i Rubin Museum of Art egyik beszélgetős estjén, amelynek témája a boldogság volt. “Van egy idő az életben, amikor valamiképpen visszatekintek és arra gondolok ‘boldog voltam-e egyáltalán, vagy csak nem vettem észre?”.
Hoffman három gyermeke született – Willa, Tallulah, és Conner, és a velük eltöltött időt hozta fel példának olyan pillanatoknak, amikor boldognak érezte magát. “Azt gondolom, amikor velük vagyok, és minden rendben van velük, akkor boldog vagyok. Amikor látom, hogy jól érzik magukat mellettem, és hagyják, hogy én is jól érezzem magam a társaságukban, akkor az olyan érzést kelt bennem, amiről azt mondanám, az a boldogság”.
Ugyan hozzátette, tudja, hogy ez nagy részben azért van, mert a gyerekei, de ez az adott pillanatban nem érdekelte, csak élvezte a pillanat örömét. Ugyanakkor a gyerekeivel töltött idő emlékezteti saját gyermekkora boldogtalanságára, egy olyan gyerekkorra emlékeztetik őt, amihez neki nem adatott meg. Mindez azt juttatta eszébe, hogy a boldogság mulandó.
Hoffman arra a direkt kérdésre, hogy boldog-e, nem tudott egyértelműen válaszolni, és abból, amit válaszolt, az derült ki, hogy egy bizonytalan ember, aki nem érzi úgy, hogy ő lenne az az ember, akinek a boldogságról kéne előadást tartania.