Találd ki, mi ez? Pihenés, sehol egy kerítés, szórakozás a házi kedvencünkkel, este egy jó Scrabble verseny a haverokkal? Legtöbben azt válaszolnák, hogy nyaralás vagy hétvégi kikapcsolódás. Pedig nem. Ez bizony egy elítélt napja Amerika legliberálisabb fogdájában.
A Correctional Facility javítóintézet Új Hampshire tagállamban található, és összesen kétszázharminc férfi és női fogvatartott él benne. A nem mindennapi fogda igazgatója abban hisz, hogy a foglyok rehabilitációja csökkenti a bűnismétlések arányát.
Az Egyesült Államok lakossága a világ népességének csupán öt százalékát teszi ki, de az amerikai foglyok képezik a bebörtönzött emberek számának egynegyedét. Összesen több mint két millió ember él a börtönök falai között. A fogházak zsúfoltsága miatt a Fehér Ház készen áll meghallgatni bármilyen szokatlan javaslatot, ami megoldást jelenthet ebben a sittes helyzetben.
Warden Rick Ven Wickler a Correctional Facility igazgatója megalkotott egy új büntetési-teóriát, amellyel fegyházát működteti. A modern börtön ellentmondásosan a szabadság alapelvén nyugszik. Nincsenek szegélykerítések, bárkinek lehet háziállata, a fegyencek normális társasági életet élhetnek, és tiszteletben tartják őket.
Van Wickler azon a véleményen van, hogy a hagyományos börtönbüntetés letöltése után nagyon sok a visszaeső bűnöző. Elsődleges feladat tehát a visszaesők számának csökkentése, ami végső soron alacsonyabb költségeket eredményez majd. Az ötvennégy éves Wickler több mint tizenhárom éven át építette börtönét, és közben sorra járta az amerikai fogdákat, hogyan is működhetne jól egy felvilágosult intézmény.
Wickler a Vice magazinnak adott interjújában kifejtette filozófiáját. „A börtönlátogatások alkalmával rájöttem, hogy az első és egyben legnagyobb változtatásom a kerítések eltörlése lesz”– mondta. Ennek több oka is van. Eleve sok gyerek látogatja meg szüleit a börtönben, és szerinte belegondolni is rossz abba, hogy mit élhet át egy négy éves kisgyerek, amikor vaskerítés mögött láthatja apját vagy anyját. A rabok pszichológiája szerint pedig kerítés nélkül kell elérni azt, hogy ne akarjanak megszökni. A járókelők a kellemes környezet miatt gyakran azt hiszik, hogy egy iskola épülete mellett haladnak el, így senkinek nem okozunk kellemetlen érzést. Több börtön azt vallja, hogy még több kamera, és még több kerítés kell. „Minek? K….ra maradj ébren, végezd jól a munkád, és nem lesz szükséged ilyen dolgokra” –jegyezte meg kissé cinikusan az igazgató.
Vannak nők, akiknek megengedett, hogy tartsanak háziállatot, jobban mondva felügyelnek macskákra, amíg gazdájuk épp nem ér rá. Ez kölcsönösen jót tesz mindenkinek.
Wickler azt állítja, hogy még soha nem volt példa menekülésre. Nagy hangsúlyt fektetnek a művészeti és kézműves programokra mivel a rehabilitáció része az is, hogy a fogvatartottak felfedezzék rejtett tehetségüket.
Mivel a fogvatartottak túlerőben vannak a felügyelő személyzettel szemben, így egyetlen út a bizalom. „Ha akarnak, akkor úgyis lerohannak, de pont ezt kell ész érvekkel megakadályoznunk. Furcsa hallani, de együtt kell működni a fogvatartottakkal” –mondta Van Wickler.
Az épület kilencvennégyezer négyzetméteren fekszik, és sokkal nyitottabb dizájnnal épült. Nagy terek szolgálnak a bentlakók társasági életének, és annak, hogy a mediátor szerepet betöltő felügyelőkkel többször kapcsolatba léphessenek. A régi börtönökben pont az a baj, hogy a négy fal, amelyben a fogvatartottak élnek, azt sajátjuknak tekintik, így abba soha nem engednek betekintést, és azt érzik, hogy: „Te csak egy idegen vagy, aki eljött a házamba”– magyarázta Wickler.
Nagyon rendszeretők a rabok, és a tisztelet kétirányú a felügyelőkkel szemben. Mindenki a saját nevén szólít mindenkit. Persze van, aki kivételes büntetésben részesül, és magánzárkába kell hogy zárják, de azt maximum tizenöt napig teszik. Két könyvet vihetnek be magukkal ezeken a napokon, de sem rádió, sem TV és még fényképeket sem tarthatnak maguknál.
A legnagyobb előrelépés Winckler szerint az lenne, ha az erőszakmentes kábítószerrel kereskedőket nem zárnák börtönbe. „Láttam azokat az embereket, akiket kábítószer fogyasztás miatt hoztak be, és láttam annak költségét is, hogy mennyi pénzbe kerül mind az intézménynek, mind a társadalomnak egy ilyen ember eltartása” mondta az igazgató. „Félmillió ember hal meg évente az Egyesült Államokban a dohányzás miatt, mégsem tiltott a cigaretta. Rátesznek pár figyelmeztető képet, és ezzel el van intézve. Százezer ember hal meg évente az alkohol miatt. Fokozom. Háromszázezer ember hal meg évente az elhízás miatt. Százezren halnak meg vényköteles gyógyszerek miatt. ÉS nézd meg a számát a tiltott kábítószerek okozta halálos áldozatoknak. Tizenhatezer”.
Képek és forrás: dailymail.co.uk