Már majdnem tíz éve tudni, hogy létezik egy joghézag, ami alapján akár még egy emberölést is meg lehetne úszni egy nagyjából 130 négyzetkilométeres területen a Yellowstone parkban, ami az alkotmány alapján egy “jogi senki földjének” számít. A baj, hogy ezt a kongresszusban, ahol pár tollvonással meg lehetne oldani a problémát, senki sem veszi ezt komolyan.
2005-ben nagy figyelmet kapott – még a BBC is írt róla – egy michigani jogászprofesszor, Brian Kalt értekezése, amiben rávilágított a Yellowstone parkban lévő “halálzónára”, ahol bárki büntetlenül követhet el bűntényeket, és nem kell tartania semmilyen retorziótól, egy jogi kiskapunak köszönhetően. A professzor szerint még egy gyilkosságot is el lehetne ott követni, alkotmányellenes lenne az elkövető ellene bírósági tárgyalást indítani.
Az amerikai alkotmány 6. kiegészítése ugyanis kimondja, hogy mindenkinek joga van olyan esküdtszék előtt zajló tárgyalásra, amelynek tagjai abból az államból és abból a bírósági körzetből származnak, ahol a bűn el lett követve. Igenám, de a Yellowstone park három állam területén áll: legnagyobbrészt Wyomingban, egy kis része Montanában, és egy másik kis része Idahóban. Viszont az egész nemzeti park a wyomingi bíróság hatáskörében áll.
Így, ha valaki bűncselekményt követ el a Yellowstone Idahóhoz tartozó részén, az alkotmány alapján kérheti, hogy olyan esküdtszék előtt tárgyalják az ügyét, amelynek tagjai Idahóban, és egyben a wyomingi bírósági körzetben, azaza a Yellowstone park idahói részén élnek. Ez a terület azonban teljesen lakatlan, így nem lehet esküdtszéket felállítani, nem lehet tárgyalást tartani, és a vádlott szabadon távozhat. Hasonló a helyzet a Montanához tartozó részen is, azzal a különbséggel, hogy ott él pár ember – igaz, az esküdtszék felállítása így is problémás lenne.
Ez így egy laikus számára jogi csűrés-csavarásnak tűnik, a szavakon való lovaglásnak, de a a törvények már csak olyanok, hogy szavakból állnak, és azokat a szavakat kell követni – főleg akkor, hogy az amerikai alkotmányról van szó, amit arrafele majdhogynem szentként tisztelnek.
Brian Kalt érvelését azonban senki sem vette annyira komolyan, hogy lépéseket tegyen a jogi kiskapu megszüntetésére – írta a héten megjelent cikkében a Vox. Pár évvel később egy krimi író ez alapján írt meg egy sikerkönyvet, a téma újra nagy nyilvánosságot kapott, de megoldás akkor sem született. Pedig egyszerű lenne: csak egy törvényt kéne hoznia a kongresszusnak, amivel a Yellowstone idahói részét az idahói bírósági körzethez csatolják, és máris meg van oldva a probléma. De ez nem történt meg, mivel senki sem érezte ezt olyan nagy problémának.
Aztán 2007-ben a jogi kiskapu előkerült egy vadorzó ügyében, aki a park montanai részén lőtt le egy jávorszarvast. Elkapták, és a wyomingi bíróság elé került az ügye. Védője tudott Kalt írásáról, és az alapján kérte a bíróságtól, hogy a tárgyalást a park montanai részén élő esküdtek előtt tartsák meg. Az ügyében döntő bíró ezt különösebb magyarázat nélkül elutasította. A vádlott pedig végül vádalkut kötött, amelynek értelmében el lett tiltva attól, hogy az esküdtek kérdésében fellebbezést nyújtson be az illetékes fellebbviteli bíróságon.
“Ez jobban zavart, mint a kongresszus tétlensége, hiszen itt volt a nagyszerű lehetőség, hogy ez az ügy egyszer és mindenkorra meg legyen oldva” – mondta el Kalt a Vox-nak. A fellebbviteli bíróság vagy Kaltnak adott volna igazat, és akkor a törvényhozás kénytelen lett volna megoldania az kérdést, vagy kijelenthette volna, hogy Kalt téved, és akkor is meg lett volna oldva a kérdés. Ehelyett – tette hozzá Kalt – a jogi kiskapu még mindig ott van, és “várja, hogy egy gyilkos kihasználja.”