Egy anya vallomását olvashatjuk a psmag.hu oldalon.
„Néhány hónappal ezelőtt találtam meg a kilenc éves fiam iskolatáskájában a szexuális nevelés óra jegyzeteit. Nem is tudtam, hogy a szexuális felvilágosítás már a negyedik osztályban elkezdődik. Ez szintén annak a jele, hogy az állam ismét jobban hozzáfér a gyerekemhez, mint ahogy azt én szeretném. Megmutattam a páromnak is a jegyzeteket, majd a fiúnk büszke mosollyal annyit mondott, hogy „én mondtam Mrs. Reverbynek, hogy mi már beszéltünk erről itthon”. A barátommal egymásra néztünk, és egyre gondoltunk. Két héttel ezelőtt ugyanis a gyerekek a villamos energiáról tanultak. A tanárnő azonban elakadt pár kérdésben, mivel nem tudott azokra választ adni. Érdekes módon a mi fiúnk volt az, aki elmagyarázta az osztálynak hogyan töltődik az akkumulátor stb. „Tudod ilyenkor jobb csöndben maradni” mondta a barátom a fiamnak „amikor a tanárnő nem tud választ adni, akkor az ilyen esetekben nem kell segíteni, ha tudod is a választ”. Fiúnk nagyon sokat tanult a villamos energiáról itthon. De elég sokat a szexről is. Nem akartam, hogy a fiam a felvilágosító órán esetleg majd elmondja mindazt, amit itthon hallott. Mivel egyes szülők nem szeretnék, hogy a gyermekeik tudjanak a szexuális dolgokról.
Ő volt az a gyerek, aki egyszer azt válaszolta a tanító néninek arra a kérdésre, hogy van, hogy én jól vagyok, de anyukám menstruál. Igen, látta a mosdóban a vért, és látta, hogy fájdalmaim vannak, és egész egyszerűen érdekelni kezdte miért. Így elmondtam neki mi a bajom, és hogy ne aggódjon. Erről is mindent tudni akart, mint mindenről.
Nagyon sok példát tudnék felsorakoztatni, amikor ledöbbentem a hallottakról. Egyszer a gyerekek vitatkoztak egymással, hogyan kerül ki a tehén hasából a kistehén. A tanárok csak egymásra néztek, és zavartan annyit mondtak, hogy a szülőcsatornán. Az én fiam persze ismét magasra emelte kezét, majd megkérdezte, hogy a szülőcsatorna olyan, mint a vagina? És okosan megjegyezte azt is, hogy a tehén és a kisbaba is nem az anya hasában, hanem a méhében van, mert ha a hasában lenne, akkor azt könnyen megemészthetné.
Ő volt az egyetlen gyerek, aki az óvodában elmondta, hogy a fiúknak péniszük és heréjük van, a lányoknak pedig vaginájuk és csiklójuk. A fiam barátai gyakran kérdeztek engem szexuális dolgokkal kapcsolatban, mert látták, hogy a fiam sokat tud a nemi életről. Soha nem tudtam mit is tegyek ebben a helyzetben.
Általában minden kérdésre próbáltam választ adni a gyerekeknek, mivel számomra nagyon fontos, hogy a gyerek ne érezze azt, hogy buta kérdést tett fel és én nem válaszolok neki. Becsületesen válaszoltam mindenre, amire csak tudtam, betegségekkel, háborúval, fogyatékossággal vagy akár a szexszel kapcsolatban. De ebben a világban, ahol kulturálisan ennyire negatív értelme van a szexnek, vajon szabad e válaszolnom erről más emberek gyerekeinek?
Egy nap a fiam kilenc éves barátja Elaine kezdett kérdezősködni a fogamzásgátlóról. Mondtam neki, hogy fel kell hívnom a szüleit. Így is tettem, majd az anyuka meglepő választ adott. „Ó, Istenem, igen, kérjük, válaszoljon a gyerek kérdéseire, és mondja meg neki, hogy bármikor elmehet ezzel kapcsolatban Önhöz, és kérdezhet bármit Öntől”. Így váltam tehát ‘mindenre választ adó néni’.
Szerintem óriási probléma, hogy sok szülő képtelen beszélni a kényes témákról gyermekeikkel. Ebben a pedofil-pánikkal dúsított kultúrában inkább csöndben maradnak. Emlékszem, amikor ebédelni mentünk egyik barátommal, és a fiam is velünk tartott. Pont az interszexuális állapotról beszélgettünk, ezért úgy éreztem, hogy megmagyarázom fiamnak mit is jelent. Elmeséltem neki, hogy vannak emberek, akiknek más a szexuális anatómiájuk, mint egy átlagos fiúnak vagy lánynak. Például rövidebb a péniszük, vagy épp nagyobb a csiklójuk. Majd mondtam neki pár példát a baráti körünkből, hogy valóban igazi emberekről beszélünk. Egy pillanatra felnéztem, és azt láttam, hogy a körülöttünk lévő asztalnál síri csöndben ültek az emberek.
A következő megdöbbentő példa számomra az volt, amikor a fiam bemutatta házi kedvencünket az osztálynak, és elmondta, hogy a lábai között vannak a heréi. Nagy nevetés lett úrrá az osztályban, majd kiderült, hogy a tanulók nagy része nem tudta mit jelent a here fogalma. Mások pedig nem mertek róla beszélni, annyit mondtak, hogy az a hely ahol nagyon fáj, ha megütlek. Aztán megkérdeztem a tanárnőt, hogy mi a véleménye erről, de ő azt válaszolta, hogy nem tudja és zavarában ott hagyott. Nagyot csalódtam benne, mert ő volt az a tanár, akinek barátja rákban halt meg, és azt megosztotta a gyerekekkel, hogy miért szomorú. Hogy menyire gyűlöli, és milyen rossz dolog a rák, és amikor meghalt a barátja a gyerekek elmentek a temetésre. Elmagyarázta tehát a rák és a halál fogalmát, erre pedig semmit nem tudott mondani? A gyerekkel még üzenetet is küldött nekem, hogy nem kellene felülbírálnom a tantervet, az egy államilag elfogadott dolog.
Amikor a fiam azt hallotta, hogy valaki véletlenül terhes, nem értette. Számára véletlenül történhet az, ha valaki megégeti magát, de azt nem értette, hogy lehet valaki véletlenül terhes. Ez édes volt. elmondtam tehát neki, hogy az emberek nem minden alkalommal szeretkeznek azért, mert gyereket akarnak, hanem mert jó érzés. Szóval, ha nem akarnak babát, akkor fogamzásgátlóval védekeznek, így ha valaki nem védekezik, akkor teherbe eshet. És ti csináltátok ezt apával?-kérdezte. Válaszoltam, hogy igen, az idő nagy részében mi is azért tettük, mert élveztük. Ekkor furcsán nézett rám. De te nem voltál véletlen, és mi voltunk a legboldogabbak, amikor te jöttél az életünkbe- válaszoltam. Majd megkérdezte, hogy milyen az a jó érzés? Próbáltam elmagyarázni: Ismered azt az érzést, amikor viszket a hátad, és valaki megvakarja? Igen-felelte. De pont ott vakarja, ahol a legjobban viszket. A pubertás éveid után majd megismered ezt az érzést. Bólintott.
Egyik nap a HIV vírusról tanultak a felvilágosító órán. Kíváncsi voltam, mit mondott a tanár, hogyan alakul ki és hogyan terjed az AIDS. Erre a fiam azt mondta, hogy örökletes betegség és az anyától kaphatjuk el. Elképesztő. Elmagyaráztunk tehát neki mindent az óvszerről, a fertőzésről, az injekcióról, és mindenről, amit tudtunk.
Nem értem ezt a világot, miért félünk beszélni arról a csodálatos dologról a gyermekeinknek, ami örömet okozott és mai napig is okoz számunkra. Aminek a gyermekeink életét köszönhetjük. Sokáig csak bámulom fiamat, és felfogni is nehéz, hogy ez az apró ember a szexből született.”