Sötét múlttal terhelt, elhagyatott sziget fekszik a nyüzsgő New York szívében. A legendás Tífuszos Mary egykori otthona, a North Brother Island ma elhagyatott, növényekkel benőtt hely, amelyről Christopher Payne csodálatos fotóalbumot jelentetett meg.
Nehéz elhinni, hogy a világ egyik legnagyobb metropolisza, New York szívében van egy elhagyatott, növényekkel benőtt sziget, ahol évtizedek óta nem járt ember. Márpedig létezik ez a hely: a Bronx és Manhattan között fekvő North Brother Island. A húsz hektáros területnek sötét, terhelt múltja van.
A legismertebb történet főszereplője Tífuszos Mary, akikről a legtöbb new york-i hallott már. A XIX. század végére a városi egészségügyi hatóságoknak sikerült megfékezniük a pusztító járványokat, ám 1904-re újra felütötte a fejét a betegség. A gócpont a feltételezések szerint egy Mary Mallon nevű szakácsnő volt, aki több családnál dolgozott, ezért házról házra vándorolt. Mire rájöttek, hogy ő lehet a hordozó, mindig eltűnt szem elől. A feltételezések szerint legalább ötven embert fertőzött meg, és évekbe telt, mire végre rábukkantak a hatóságok. Tífuszos Mary élete utolsó éveit a North Brother Island-en töltötte, ahol 1885 óta először himlős betegeket, majd más járványok fertőzöttjeit is kezelték. Mivel a Riverside Hospitalt megközelíteni csak komppal lehetett, a karantén gyakorlatilag tökéletes volt.
A szigetet emiatt börtönhöz is hasonlították, és „rozoga Alcatraz” néven is emlegették.
A létesítmény funkciója idővel átalakult. Az 1930-as években mindenféle fertőző betegségeket kezeltek a kórházban, majd a negyvenes évektől háborús veteránokat és családjaikat költöztették a szigetre. A lakóknak azonban egy idő után elegük lett abból, hogy kizárólag komppal lehet közlekedni, ezért 1951-től fokozatosan elhagyták a North Brother Island-et. Az utolsó években heroinfüggőket próbáltak itt leszoktatni a drogról, de az intézmény 1963-ban végleg bezárt.
A hatóságok biztonsági okokból megtiltották a belépést a szigetre, ezért a területet az elmúlt ötven évben egy-két kalandoron és újságírón kívül nem látogatta senki, így valóságos dzsungel alakult ki New York szívében. Christopher Payne fotóriporter 2004-ben hallott először a szigetről, amikor elhagyatott városi elmegyógyintézetekről készített sorozatot. A North Brother Island annyira elvarázsolta, hogy tíz éve folyamatosan visszajár, és minden évszakban, mindenféle időjárási körülmények között dokumentálja a horrorsziget pusztulását. A fotóalbum ebben a hónapban jelent meg North Brother Island: The Last Unknown Place in New York City (North Brother Island: az utolsó ismeretlen hely New York-ban) címmel.
A művész félelmetes, mégis magával ragadó képeket készített például az egykori Tüdővész Pavilonról, a gazzal benőtt háztetőkről és a kompkikötőről. A fotós az egykori lakók nyomait is megtalálta: egy 1930-as évekbeli nyelvtankönyv, a karanténban lévő betegek falfirkái, egy 1961-es telefonkönyv és egy röntgengép árulkodnak arról, hogy a szigeten valaha emberek éltek. A Smithsonian magazinnak adott interjújában Christopher Payne elmondta, hogy a növényzet néhol annyira sűrű, hogy helyenként elakadt munka közben, és csak bozótvágó késsel tudott kimenekülni a városi dzsungelből.
A fotóművész szerint a North Brother Island nagyon fontos helyszín, mert az összes vízparti település rövidesen hasonló sorsra jut.
– A legtöbb ember a múlt részeként tekint az ilyen romokra, de szerintem ezek az épületek azt mutatják meg, hogy milyen lesz New York néhány év múlva. Úgy tekintek a fotóimra, mintha ablakok lennének a jövőre. Ha mindannyian elmennénk innen, a város ötven év múlva pontosan ugyanolyan lenne, mint a North Brother Island – mondta a művész.