A washingtoni politikai újságírók és kormányzati tisztségviselők kis egyszerű összejöveteléből a legnagyobb washingtoni társasági eseménnyé nőtte ki magát a fehér házi tudósítók minden évben megrendezett vacsorája, ahol a politikusok és a sajtó velük foglalkozó munkatársai jókedvűen iszogathatnak és nevetgélhetnek a meghívott humoristák és az elnök bajuszhúzogató poénjain.
A hétvégén rendezik meg az idén alapításának századik évfordulóját ünneplő Fehér Házi Tudósítók Szövetségének gálavacsoráját, amely igencsak kinőtte magát, és az elmúlt évtizedekben egy egyszerű, pártucatnyi részvevővel zajlott vacsorából egy több mint kétezer résztvevőt vonzó társasági eseménnyé vált, ahol a sajtó színe-java mellett már hollywoodi sztárok is rendszeresen megjelennek. És persze ott van az Egyesült Államok elnöke is, valamint a politikai élet meghatározó figurái.
Az első vacsorát 1921-ben rendezték meg, akkor még csak ötven újságíró és kormányzati dolgozó részvételével, és három évvel később, 1924-ben volt az első alkalom, hogy a hivatalban lévő elnök is tiszteletét tette az eseményen, amely az elkövetkező évtizedekben egyre nagyobbá és nagyobbá vált. Ugyan már a negyvenes években is meg-megjelentek nagy sztárok, mint Frank Sinatra és Bob Hope, a évente megrendezett vacsora létezéséről Washingtonon kívül nem nagyon tudtak az emberek.
Ez a nyolcvanas évek végétől kezdett megváltozni, amikor a résztvevő újságírók már nem kormányzati tisztségviselőket kezdtek el meghívni – ahogy az addig szokás volt -, hanem hírességeket. Aztán 1993-ban a C-SPAN elkezdte sugározni az esemény egyes részleteit, és az országosan ismertté vált. Azóta élőben közvetítik a televíziók, ahogy a meghívott humoristák Roast-stílusban viccelődnek a sajtó és a politikai nagyágyúk kárára, és ahogy az elnök is megmutatja, hogyan tud poénokat mondani.
Persze, ahogy az esemény híressé vált, úgy jelentek meg a kritikusok is, akik szerint az esemény rossz fényt vet a politikai újságírókra, akik a vacsora alapján úgy tűnik, túlságosan is baráti meghitt kapcsolatot ápolnak pont azokkal a politikusokkal, akiknek munkáját ellenőrizniük kéne. A tudósítók szövetségének elnöke ezzel kapcsolatban a Washington Postnak kijelentette: minden kritikát hallott már, de ő nem érzi rossznak, ha egy éjszakára össze tudnak ülni újságírók és politikusok. “Ez csak egy vacsora” – jelentette ki.