A Malawi- vagy Nyasza-tó az afrikai kontinens harmadik legnagyobb tava és hihetetlenül gazdag halban. Ezt már régóta tudja mindenki, ezért hosszú történelmi múltra visszatekintő vitakérdés a hovatartozása Malawi és Tanzánia között. Az viszont az utóbbi időben vált világossá, hogy a tó medre alatt kőolaj is van. Petre Mutharika Malawi május végén hivatalba lépett új elnöke megerősítette: országa igényt tart a tó egészére. Egy 1890-ben, tehát még a gyarmati időkben született egyezményre hivatkozott, amely valóban Malawinak ítélte a tavat. „Ennek alapján 104 évig a mienk volt a tó” – hivatkozott a történelemre az elnök. A területi igény kinyilvánítása nem új, hiszen elődje Joyce Banda is sokat foglakozott már ezzel a témával, és a hágai nemzetközi bíróságra akarta vinni a kérdést. Merthogy Tanzánia is a sajátjának tekinti a tavat, Nyasza-tó néven, ráadásul az olajban gazdag terület pont a két ország találkozásánál van. A harmadik part-menti ország a tó déli részén Mozambik. A maputói kormány egyelőre csak csendben figyel. Peter Mutharika a washingtoni USA-Afrika csúcson találkozott tanzániai kollégájával, Jakaya Kikwetével és baráti „malawi-tavi” horgászatra invitálta. „Mert háborúzni nem akarunk, de minden jogi és politikai eszközt bevetünk, hogy érvényesítsük jogos igényünket” – mondta a malawi államfő. Hosszú távon persze az osztozkodás tűnik valószínűnek, hiszen történelmi és földrajzi érveket Tanzánia is bőven fel tud hozni. Az ilyen viták pedig, ha eljutnak Hágáig, többnyire döntetlennel végződnek a nemzetközi bíróság előtt.
A tó a mienk – meg az alatta lévő olaj is!
Malawi nem rég hivatalba lépett elnöke ismét kinyilvánította igényét az országgal azonos nevet viselő tóra, amelyet a túlparton, Tanzániában Nyasza-tónak hívnak.
(Visited 1 times, 1 visits today)