Burkina Fasóban javában zajlik a vita, hogy legyen-e népszavazás az alkotmánymódosításáról. Ha lesz, akkor vélhetően eltörlik azt a cikkelyt, amely kettőben maximálja az elnöki mandátumok számát. Így Blaise Compaoré elnök jövőre harmadszor is indulhatna. Valójában már ötödször, mert korábban már két periódusban elnökölt, akkor hét-hét évig, más szabályok alapján. Comaporé 1987-ben puccsal került az ország élére, azóta halmát választásokon erősítette meg. És erre, ezúttal már szinte a hatalom „végtelenítésére”, készül most is. A kormányzó párt ebben támogatja, az ellenzék igyekszik megakadályozni a népszavazást. E feszült légkörben szólalt meg az Egyesült Államok nagykövete. Azt mondta, hogy „… Burkina Fasóban még nem volt demokratikus hatalmi váltás, és a jövő most is bizonytalansággal teli”. A kormányzó párt korifeusai szerint a nagykövet szavaiból nem vezethető le, hogy Washington ellenzi Compaoré újabb elnökségét. Az egyik ellenzéki értelmezés szerint viszont éppen ez a nyilatkozat valódi üzenete. Mások azonban, akik szintén ellenzik Compaoré hatalmának hosszabbítását, nem örülnek annak, hogy egy külső hatalom beleszól a burkinai belügyekbe. Így esetleg az a benyomás alakulhat ki, hogy külső nyomás nehezedik egy szuverén országra. A kívül állók számára egyértelmű, hogy az USA „nem lelkesedik” a végtelenített személyi hatalomért sehol Afrikában. Például a Kongói DK–ban is azon „mesterkedik” Joseph Kabila, hogy az alkotmány „kicselezésével” harmadszor is elnök lehessen, vagy legalábbis meghosszabbítsák második mandátumát. A kongói példa kapcsán Kerry amerikai külügyminiszter szokatlan nyíltsággal közölte, hogy elnökváltást szeretne látni, amit a jelenlegi alkotmány kötelezővé is tesz.