Könyvet írt mintegy negyed évszázados személyes küzdelméről egy angliai születésű, mauritániai lakhelyű hölgy. Nancy Jones Abeiderrahmane 1989-ben kezdte szakmai tevékenységét, de csak napjainkra érte el az üzleti sikert. Még végzős mérnök volt, amikor tanulmányaira alapozva tejüzem létesítésére adta a fejlét az Angliától elég távoli Mauritániában. Nouakchottban addig csak tejport árultak. Az 1970-es mauritániai megérkezése és az 1989-es tejüzemi munkába állása közötti időről ugyan nem szól a mű, de az első „tejesember” évéről már igen: az bizony kész katasztrófa volt, állította Nancy Jones Abeiderrahmane. Mivel nem dívott tejet árulni Mauritániában, öt évig tartott, amire számottevő bevétele lett a vállalkozásnak. A tejet – akkoriban még tehenektől származót – a termelőknél gyűjtötték és reggel, illetve este szállították. Idővel azonban már ezer beszállítóra is szert tett az angol asszony cége. Ez a stabilizálódás tette lehetővé az új termék, a pasztörizált tevetej meghonosítását. Az Euronews a könyvre alapozva összegzi is a végeredményt, azt, hogy újabb évek elteltével már jó piaca lett a sivatag hajójából fejt tejnek is. A lényeg is ez: a Nouakchottban élő hölgynek 35 év kellett ahhoz, hogy stabilan nyereséges vállalkozást működtessen. A termék természetesen egyedülálló a világon, mivel sehol máshol nincs tevetej, amelyet pasztőrözve forgalmaznának.