Méghozzá egy székesegyházban, a Sant’Edigio templomban. Az azonos nevet viselő katolikus közösség hívta meg ide a kongói-ruandai konfliktus főszereplőit. Például Martin Kolbert, a Kongói DK-ban ténykedő ENSZ misszió vezetőjét, továbbá más olyan személyiségeket, akik szívükön viselik a Nagy Tavak térségének konfliktusait. 2005-ben ugyanitt már voltak hasonló béketárgyalások. Most az FDLR nevű fegyveres csoport megadásáról van szó. Az FDLR tagjai hutu nemzetiségűek és az 1994-es ruandai népirtás után menekültek át Kongó Ruandával szomszédos tartományába, Észak-Kivuba. Ott azóta is illegális bányászatból, fakitermelésből illetve a lakosság fosztogatásából élnek. Több hadműveletet is indított ellenük a kongói hadsereg, méghozzá az ENSZ békefenntartók támogatásával. Most fordulópontnál van a konfliktus, mert az FDLR hajlandónak mutatkozik a leszerelésre. Csaknem kétszáz ruandai harcos már letett a fegyvert. Csakhogy ez a békés megoldás nem tetszik a ruandai kormánynak, mert az FDLR tagok, kigali szerint, visszaszivárognak Ruandába, és ott folytatnak terrorista tevékenységet. A római közvetítői kísérlet esélyeit csökkenti, hogy miközben Kobler kongói ENSZ főmegbízott, és Hervé Ladsous, a békefenntartásért felelős főtitkárhelyettes támogatja a leszerelést, egy másik világszervezeti illetékes, szankcióbizottság elnöke nem oldotta fel az FDLR vezetőjére kimondott vízumtilalmat, így Victor Byringiro nem utazhatott el az olasz fővárosba. Ő 2010-ben került az ENSZ körözési listájára a kongói civil lakosság elleni atrocitások gyanúja miatt. Ez a döntés is mutatja, mennyire összetett a kongói-ruandai vita és azt is, hogy még nagyon messze vagyunk annak tényleges rendezésétől.