Miért nem mondják japánul: „szeretlek”?

A legtöbb tankönyv azt mondja, hogy a szerelmesek által használt „szeretlek” kifejezés az „Ai siteru” (愛してる- A kínai szerelem írásjegye és a cselekvést kifejező ige folyamatos alakja).

Az igazság az, hogy valójában nagyon ritkán, sőt az is előfordulhat, hogy sohasem használják. Az „Ai siteru” egy nagyon erős, végtelen, életre szóló szerelmet takar, amit nem elég mondani, ki is kell mutatni. Megbecsüléssel, hűséggel kitartással, tisztelettel. Mit sem ér a szó a tettek nélkül. Az „Ai siteru” leginkább akkor hangzik el, ha egy házaspár mondjuk már az 50. házassági évfordulóját tartja, de még akkor sem biztos. Persze animékben, mangákban, filmekben gyönyörű hallani, ahogy kimondják, de a valóságban ez nincs így. A szeretetre és a tetszésre rengeteg egyéb, enyhébb árnyalatú kifejezés van.

Míg Nyugaton nap, mint nap dobáljuk egymásnak a „szeretlek” szót, Japánban máshogy gondolkodnak erről.

„Japán iskolások vagyunk, 15-16 évesek. Az osztályunkban 46 diák tanul, 27 fiú és 19 lány. Nemrég megbeszéltük a kérdést, hogy vajon a japánok mondják-e azt, hogy “szeretlek”. A 46 diák közül 12 válaszolt úgy, hogy kimondaná a barátjának/barátnőjének: “szeretlek”. A maradék harmincnégy viszont sosem használná a kifejezést, mivel túlságosan szégyellnék ennyire közvetlenül közölni. Ők elvárják a párjuktól, hogy a másik szavak nélkül is megértse, hogy mit éreznek. Ha folyton “szeretlekeznek”, akkor a szó elveszti az értékét. Ezért nem használják.”

„Japán lány vagyok, egy kanadai fiúhoz mentem férjhez. Egyszer, amikor japán kifejezéseket tanítottam neki, megkérdezte: hogy mondjuk az én nyelvemen, hogy “szeretlek”? Fogalmam sem volt! Olyan családban nőttem fel, ahol a szüleim soha nem használtak ilyen szavakat egymásra.”

„(Japán) nagynénim húsz éve házas. Nemrég meglátogatta a családunkat. Rettentő boldognak és egy picit zavartnak tűnt. Karkötőjét mutatva elmesélte: “most kaptam a férjemtől, aki ráadásul most mondta először, hogy „Ai siteru” (szeretlek)!”

„Japán lány vagyok és csodálkozom, hogy Nyugaton fontosabb hallani a párodtól, hogy “szeretlek”, mint átérezni. Azon gondolkodom, hogy egy ilyen frázis ismételgetése nélkül is lehet-e érezni a szerelmet? Szerintem ti hozzászoktatok ahhoz, hogy ezt mondogatjátok és halljátok a párotoktól. Olyanná vált ez, mint a köszönés, de mi Japánban nem akarjuk ezt. Ha a “szeretlek” naponta elhangzik, akkor van arra külön kifejezésetek, ami ennél többet jelent? Ha naponta használjátok, mit mondotok az igazán nagy pillanatokban?”

„Mi, japánok a “szeretlek” kifejezést…

1. soha

2. egyszer az életben

3. egyszer egy évtizedben

4. vagy legfeljebb évente egyszer

…használjuk.

A fenti vélemények talán megfelelően tükrözik a hozzáállást. A Szugoren nevű japán társkereső oldal tavaly végzett egy internetes felmérést, amelyben 165 agglegény férfit kérdeztek meg a 10-es 20-as korosztályból. Az eredmények alapján képesek voltak összeállítani egy listát, amiből látható, hogy melyek a leggyakoribb okai annak, ha egy férfi nem mondja ki, hogy „szeretlek”.

1) “Nem akarom túl könnyelműen használni”

Azok a férfiak, akik ezt az indokot adták meg, megemlítik, hogy a szeretlek szót használni nagyon speciális esetekben szeretnék. Nem kívánják hanyag módon „elpazarolni” a szóban rejlő tartalmat, mint azt teszik sokan hanyag módon az angol „I love you-val”. Ezek az emberek a megfelelő alkalomra, időre, és helyre várnak, amikor sokkal több értelme lesz kimondani.

2) “Túl félénk vagyok, hogy kimondjam”

Talán elmondhatjuk, hogy a japán férfiak a legfélénkebbek világviszonylatban. Ők nagyon nehezen fejezik ki magukat, különösen, ha az érzéseikről van szó. Az ilyen férfi általában nagyon sokáig vár, hogy kimondja. Ez egy összetett dolog, ugyanis a japán pasikat egyre többször (persze inkább külföldiek) „töketlennek” nevezik, mert egyszerűen bénán viszonyulnak a nőkhöz. A rengeteg társadalmi elvárás és stressz miatt úgy érzik: megfelelni egy nőnek, és mindig azt adni neki, amit kell egy hihetetlen felelősségteljes, frusztráló dolog. Egyszerűen annyira félnek bármit is lépni, hogy végül nem tesznek semmit. Ezért a nők bizony nem is sokat várnak egy japán fiútól, nem is érdekli őket lassan a téma, hiszen nem látnak benne semmi jót. Folyton félénk fiúk próbálkoznak náluk, ostoba módon. Ezekből a nőkből lesz a shoppingolók, divatmajmolók társadalma.

3) “Még túl korai”

Való igaz, hogy a friss kapcsolatok bármikor 360 fokos fordulatot vehetnek, így nem tanácsos könnyelműen mély érzelmi kifejezésekkel élni. Nincs szükség rohanásra. Ők inkább várnak még, hogy eljussanak a következő szintre.

4) “A „Szuki da” (ejtsd: Szki da) sokkal természetesebb”

Amint már említettem, a kedvelésre sok egyéb kifejezés is létezik a japán nyelvben. A szuki például a hétköznapokban sok mindenre vonatkozhat (pl. a „szeretem a fagyit” kifejezésben is a szuki használatos). Így ezt a szót az ember könnyebben használja párjával szemben. Az „Ai siteru” inkább a romantikahajhász TV-műsorok és filmek eszköze.

5) “A menő srácok nem esnek szerelembe”

Vannak persze Japánban olyan férfiak, akik lazán veszik az életet. Egyik típusuk például a Yankee-k, ami az angol „jenki” szóból ered, és egész „Yankeezmus” alakult ki Japánban. Ők azoknak a motoros bandáknak a tagjai, akiknek külön nyelvezetük van, amivel általában megsértenek és megaláznak másokat, üvöltenek mindenkivel és egymással is, és erőszakkal érik el amit akarnak. Akiket senki más nem érdekel magukon kívül, és akik társadalmon kívülinek hiszik magukat. Még ma is léteznek Yankee-k Japánban, akiknek persze sok esetben játék az egész, aztán elmennek dolgozni. Vagy nem. Rajtuk kívül pedig ott vannak a rockbandák tagjai, a csaposok, a laza fodrászok, és azok a szépfiúk, akik tudják magukról, hogy azok, és vissza is élnek vele. Ők úgy gondolják, ha kimondják, hogy „szeretlek”, veszítenek férfiasságukból.

6) “Mi a szerelem?”

Voltak a felmérés során olyanok is, aki még tapasztalatlanak voltak, így nem igazán értenek a szerelemhez. Ők egyébként azt mondták, hogy nem dobálnák csak úgy az „Ai siteru-t”, amíg nem ismerik meg az igaz szerelmet. Adjunk nekik egy kis időt gondolkozni.

7) “Nem akarok túlságosan hízelgőnek tűnni”

Igen. Vannak fiúk, akik úgy gondolják, hogyha szavakba öntik érzéseiket, azzal a lányok markába kerülnek, akik rögtön egoista módon élnek vissza az előnnyel. Őket már szereti a fiú, és ezzel ők nyertek. Ezen kívül az egész kapcsolat elveszítheti a varázsát – vallják. Mások azt mondták, hogy ha esetleg ők mondják először, azzal ismét ők tűnnek majd gyengébbnek a másikkal szemben. Majd, talán ha a nő kimondja, utána ők is hajlandóak lesznek.

8) “Hazugság lenne”

Talán egy kicsit keményen hangzik, de sokak szerint nincs értelme hazudni, ha őszintén nem érzik a szerelmet. Ha viszont ilyen eset áll fenn, megkérdőjelezhető, hogy mi értelme a kapcsolatnak?

9) “Nincs okom rá, hogy kimondjam hangosan”

Végül, de nem utolsósorban sokan azzal érvelnek, hogy úgy érzik, nem szükséges kimondani, hogy „szeretlek”, mert a lány már úgyis tudja. Érzi. Ennyi elég. Kész.

Ahogy látjuk, a japán társadalom és nyelv eléggé összetett, és rengeteg árnyalattal bír, akár egy-egy érzelem kifejezése is. Ez nem csak a szerelemre és a párkapcsolatokra igaz, hanem a hétköznapokban a családon belül, a munkahelyen, a boltban, a bankban, gyakorlatilag mindenhol más és más nyelvezet és hozzáállás szükséges. Nekünk talán elképzelhetetlen ez, hiszen társadalmi felépítésünk Japánnal ellentétben nem a hierarchiára épül.