A különösen szegény Csádban nem pusztán a megtalált olaj és a kiépítendő csővezeték okoz fejtörést, hanem az is, hogy a térség más országai – szintén komoly szénhidrogén vagyonnal – előnyre tehetnek szert beruházásaikkal, piacra jutási aktivitásukkal. Egy világbanki értékelés szerint több mint 5 millió csádi ember tengődik napi egy dollárból, a kőolaj- és gázvezetékért befolyó jelentős haszon akkor azonban különösen keveset segíthet a lakosságnak, ha a projekt a környezet pusztítását, a polgárháborút, az emberi jogok megsértését idézi elő. A csádi-kameruni gázvezetékkel például jelentős károkat okoztak a világ egyik utolsó esőerdejének, a beruházás előtt nem végeztek hatásvizsgálatot. Csád elnökének deklarációjától – az ország megduplázódó olajbevételéből iskolák, kórházak épülnek, fejlesztik a növénytermesztést, állattenyésztést – a politikai feszültségek enyhülését várják, s azt, hogy a parlamenti döntésnek is lesz foganatja: felügyelő bizottság ellenőrzi az olajbevételek felhasználását az előre meghatározott társadalompolitikai célokra.