Tunézia kezd kilábalni az arab válságból

Tunéziában 2013. február 6-án általános megdöbbentést váltott ki a 48 éves ügyvéd, marxista és pánarab politikus, az akkor kormányzó iszlamista en-Nahda (Újjászületés) párt heves bírálója elleni merénylet. A politikust háza előtt lőtték agyon. A hatóságok az Anszár Asaría nevű dzsihadista csoportnak tulajdonították a merényletet. A csoportot 2013 augusztusában Tunézia terrorszervezetnek minősítette, a szervezet azonban sohasem vállalta magára sem ennek a merényletnek, sem más támadásnak az elkövetését. A lövöldözőt azóta sem vették őrizetbe, a gyilkosság megrendelőjét sem azonosították. Egyedül a bűntársak kerültek rács mögé. Az egy éve meggyilkolt politikus hozzátartozói csütörtökre – egyebek mellett – a nyomozás állásáról szóló sajtótájékoztatót, valamint a tuniszi Habib Burgiba sugárúton gyertyás virrasztást terveznek. Szombaton nagygyűlésen emlékeznek meg arról, hogy 2013. február 8-án, a politikus temetése napján országos sztrájk bénította meg az országot, több tízezer ember hajtott fejet a meggyilkolt politikus előtt, az esemény az en-Nahda elleni tüntetésbe ment át. “Semmit sem tudunk (arról, mi történt). Minden forgatókönyv elképzelhető” – mondta az AFP francia hírügynökségnek Bászma Halfávi, a politikus özvegye, aki a nyilvánosság előtt az en-Nahdát vádolta meg férje meggyilkolásával. Ma hangoztatja: az iszlamisták abban legalábbis bűnösek, hogy “elrejtették” a nyomozás számára létfontosságú dokumentumokat. Mehdi Dzsomaa új kormányfőtől, aki kötelezettséget vállalt, hogy feltárják az igazságot, és valamennyi felelőst bíróság elé állítják, az özvegy konkrét lépést vár. Biztonságpolitikai szempontból Sokri Belaid halála fordulatot jelentett Tunéziában, ahol 2013-ban a dzsihadista csoportokkal kitört összecsapásokban mintegy húsz katona és csendőr halt meg, főként az algériai határ térségében. Az ellenzék szerint a merénylet az en-Nahdának a 2011. évi forradalom óta izmosodó dzsihadista mozgalommal szembeni túlzott engedékenységének a bizonyítéka. A válság megoldása érdekében Hamadi Dzsebali akkori iszlamista kormányfő megpróbált technokrata kormányt létrehozni, majd lemondott. Sokri Belaid családja és az ellenzék nagy felháborodására Ali Larajed belügyminiszter került a kabinet élére. Rasíd Gannúsi, az iszlamista párt vezetője akkoriban kijelentette: “Az en-Nahda soha nem mond le a hatalomról, miután élvezi a nép bizalmát és az urnák legitimitását”. Egy évvel később azonban Larajed átadta a kormányrudat a Mehdi Dzsomaa volt iparügyi miniszter vezette szakértői kabinetnek. A kormányváltásban Mohamed Brahmi ellenzéki képviselő 2013. július 25-i meggyilkolásának is szerepe volt. Július és december között az arab ország belpolitikáját és intézményeit megbénította az en-Nahda és a bírálói közötti erőpróba, amelynek következtében a nemzetközi hitelezők felfüggesztették a kölcsönzést, nőtt a társadalmi elégedetlenség, és folytatódott a dzsihadista erőszak. Csak hónapokig tartó, ellenzéki tüntetések és az alkotmányozó nemzetgyűlés munkájának többszöri felfüggesztése közepette folyó nehéz tárgyalások után mondott le a kormány, azt követően, hogy három évvel a forradalom után, január 26-án elfogadták az ország új alkotmányát. Tunéziai újságírók szerint a két ellenzéki meggyilkolására és az egyiptomi hadseregnek az ország megválasztott iszlamista elnöke, Mohamed Murszi elleni államcsínyére volt szükség ahhoz, hogy a tunéziai iszlamisták beleegyezzenek az ellenzékkel kötendő kompromisszumba. Az asz-Szabáh című napilap szerint az en-Nahda levonta az eseményekből a tanulságokat, és a válság megoldása érdekében lemondott “hegemonikus hajlamairól”.