Rehabilitáljuk “Európa utolsó diktátorát”?
Valószínűleg nem véletlenül tüsténkedett az ukrán válság megoldása körül a belorusz elnök. A négyoldalú béketárgyalásoknak otthont adó házigazda erősen szabadulna már az Európa utolsó diktátora titulustól. Úgy tűnik, ezúttal Brüsszel is nyitott a változásra.
Az Európai Unió soros elnökségének nevében utazik Minszkbe Edgars Rinkevics, lett külügyminiszter. Egyes diplomaták szerint a látogatás annak a folyamatnak a része, amely Alekszandr Lukasenko meghívásához vezethet az EU és hat posztszovjet állam májusi csúcstalálkozójára Rigába.
Míg a rendszerváltás után Ukrajna és a többi egykori szovjet köztársaság szabad kereskedelemre törekedett Brüsszellel, addig Belorusz határozottan Oroszország szövetségese maradt és egyike volt az Eurázsiai Gazdasági Unió három alapítójának. Sokszor felmerült már az is, hogy akár szorosabbra is vonhatnák Minszk és Moszkva kapcsolatát, volt szó akár valutaunióról is -ami konkrétan persze az orosz rubel bevezetését jelentette volna. A dolog érthető, bár elméletben van belorusz nyelv és identitás, ez azonban a gyakorlatban alig valahol jelenik meg. Mindenki oroszul beszél, és Moszkva felé orientálódik. Az, hogy nem lett ebből nagyobb összeborulás, sokáig inkább a nagy testvéren múlott – a meglehetősen rogyadozó fehérorosz gazdaságot nem akarták a nyakukba venni a Kreml urai.
Európában viszont Lukasenko eposzi jelzőjévé vált az “Európa utolsó diktátora”, és – mivel Moszkvát mégsem lehetett bántani, mert nagy és erős – rajta élték ki a demokrácia iránti elkötelezettségüket a nyugati politikusok. Gyakorlatilag nem kívánatos személy lett bárhol Nyugaton, és ellenzékét támogatták – amennyire lehetett – pénzzel, politikai támogatással. Ez a helyzet Lukasenkót sem zavarta különösebben – hazája exportjának 90%-a megy az orosz piacra.
Most azonban változik a helyzet – meglehetősen pragmatikus okokból. A fehérorosz vezetőket félelemmel töltötte el mindaz, ami Ukrajnában történik. Putyin agresszivitását már Minszkben is sokallják. Mert mi van, ha netán valakinek eszébe jut, hogy kiszakítson egy darabot az országból? Vagy vinné az egészet? Amúgy pedig Moszkva most gazdaságilag sem tűnik olyan stabilnak, mint régebben – bár Minszk speciel keres a szankciókon, hiszen sok nyugati áru belorusz címkével juthat be az orosz piacra.
Nyugaton pedig az ellenségem ellensége a barátom elve alapján immár mindenki szimpatikusabbnak tűnik, aki Putyin ellen van, vagy lehet.
Hogy az Európai Unió mennyire kész változtatni a helyzeten, azt egy a tagállamok által múlt hónapban elfogadott dokumentum bizonyíthatja, amely a közeledés lehetséges lépéseit tartalmazza. Ugyanakkor még a májusi csúcstalálkozón való belorusz részvétel is kétséges, és bár Lettország már kijelentette, szívesen látja Lukasenkót, más országok tiltakoznak és meghívásáról még mindig nem döntöttek.
A kérdéssel kapcsolatban az uniós diplomaták elismerik ugyan Minszk fontos szerepét az ukrajnai béketárgyalásokban, de szerintük félő, nehogy Lukasenko rigai meghívása hasonló válságot eredményezzen Brüsszel és Moszkva között, mint az Ukrajnát fogadó 2013-as Vilniusi-csúcs. A másik aggály pedig a belorusz belpolitikát érinti, a politikai elítéltek szabadon engedése például alapfeltétele a viszony enyhülésének – mutatott, uniós véleményekre hivatkozva a kényes mozzanatra a The Moscow Times.
Kép: Europress/AFP