A 24 milliárdos kolumbiai kokainfogás tanulságai

A mintegy három tonna kokaint szerves trágyába rejtve találták meg a hatóságok – a fogás érdekessége pedig az, hogy a hatalmas szállítmányt a drogkereső kutyák helyett a jó orrú rendőrök szagolták ki, mivel a kábítószerrel megrakott hajó szó szerint, már messziről bűzlött.

A mostani fogás értékét és a csempészek által követett gyakorlatot tekintve is beleillik az kokain-kereskedelem általános dinamikájába. A Dél-Amerikában, elsősorban Bolíviában, Peruban és Kolumbiában előállított kokaint ugyanis mexikói kartellek importálják északra, majd pedig terítik többnyire az USA-ban és Kanadában és kisebb részben Európában. A nemzetközi kokain-kereskedelem volumenét és intenzitását jól jelzi, hogy a cartagenai fogás mellett a kolumbiai rendőrség Barranquilla városában is lekapcsolt egy szállítmány műtrágyát, amelyben 193 kilogramm kokain-klórhidrátot találtak.

Az Újvilágban délről északra utazó kokain évtizedek óta a térség országainak történelmét és a régió lakóinak millióinak sorsát formáló tényezővé vált. Egyes felmérések szerint több dél-amerikai ország legális exportjának 20-35, a kolumbiai drogháború legsötétebb éveiben az ország kivitelének 90%-át a fehér por adta. Míg a nyolcvanas és a kilencvenes években a drog-ellenes háború főként Kolumbiában és Dél-Amerikában szedte áldozatait, addig mára a konfliktus súlypontja Mexikóba és Közép-Amerikába tevődött át. A hivatalosan 2006-ra datálható mexikói drogháború csaknem tíz év alatt negyedmillió áldozatot szedett és nagyban hozzájárult a mexikói demokratikus intézményrendszer destabilizálásához. A közép-amerikai országokat sújtó erőszakhullám nyomán pedig valóságos menekültáradat hömpölyög északra, hogy az USA-ban keresse boldogulását, ahol egyébként az állampolgárok többet költenek kokainra, mint például repülőjegyekre vagy sajtótermékekre összesen.

Az USA-ban értékesített kokain csillagászati bevételeit a kartellek az engedékeny és virágzó északi fegyverpiacon költik el, a drogpénzeken vásárolt arzenál pedig ismét csak délen kerül bevetésre, tovább növelve az erőszakot és az áldozatok számát. A drogkereskedelem jelentette fő problémát talán Kolumbia leghíresebb drogbárója, Pablo Escobar foglalta össze a legegyszerűbben:

“A drogpénzekből a gazdaság egésze profitál. Mindenki – az is aki benne van, és az is aki nincsen.”

Valóban, az évek óta sikertelenül vívott drogháború stratégái talán éppen azt az egyszerű szempontot vesztették szem elől, hogy a kokain-biznisz ellen folytatott hadjárat a történelem talán legtöbb fronton vívott háborúja. Akárcsak a nemzetközi terrorizmus visszaszorítására tett erőfeszítéseket, a kábítószer-kereskedelem befolyásának visszaszorítását is csak akkor koronázhatja siker, ha átfogó, több országon átívelő, többszereplős megoldások váltják fel a mostani, némileg szemellenzős hozzáállást.

Egy korszerű drogstratégia, minden bizonnyal, a vidékfejlesztésétől kezdve, az érintett országok demokratikus intézményrendszereinek megszilárdításán keresztül, az oktatási és szociális politikákon át, a nemzetközi bankrendszer akkurátus átvilágításáig egy sor olyan reformot kellene, hogy bevezessen, amelyek keresztülvitelére jelenleg vajmi kevés politikai, és talán még kevesebb gazdasági és pénzügyi akarat mutatkozik.

 (Fotó:GettyImages)