Lehetnek e lusták a „szorgalmas” japánok?

Sokan tudják, hogy Japánban a munkahelyen töltött napok és órák száma rendkívül magas, legalábbis már országhoz képest. Ezen kívül gyakran halljuk, hogy rengeteget túlóráznak ingyen, későn érnek haza, elalszanak a vonaton, nem vesznek ki szabadságot, sőt sokszor szó szerint halálra dolgozzák magukat. Erről ITT írtunk. A japánok munka iránti elkötelezettsége világhírűvé vált, és bár ez valamilyen szinten valóban igaz, hajlamosak vagyunk félreérteni. Nézzük mi a valóság.

Aki már dolgozott japán cégnél az talán tudja, hogy az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy olykor hiába töltenek a dolgozók hosszú órákat a munkahelyen -például egy irodában-, az nem jelenti azt, hogy a munka folyamatosan aktívan folyik. Nyilván különbséget kell tennünk a különböző munkaágazatok közt, de tény, hogy a japánok is tudnak olyan lusták lenni. Különösen igaz ez az üzleti szférára, így most főként róluk beszélünk. De akkor miért hiszi mindenki, hogy olyan szorgalmasak?

Hogy bebizonyítsuk, hogy a japánok végeredményben nem is dolgoznak olyan sokat, három tévhitet fejtünk ki. Mindezeket persze japánok írják, nem mi találtuk ki.

Tévhit 1: A japán dolgozók soha nem mennek nyaralni – keményen kell dolgozniuk.

Japánban általában kb. 10-20 nap fizetett szabadságot kapnak egy évben a dolgozók, de ezeket a napokat nem használják fel. Persze nem azért, mert az emberek nem szívesen kérik ki a napokat, hanem mert általában senki nem kéri tőlük, hogy vegyenek ki szabadságot.

Miért hamis?

Az az általános vélemény, hogy a japánok önként lemondanak a fizetett szabadságról, mert sokkal inkább dolgozni szeretnének. Nos, ez egyrészt nem igaz, de a sztereotípia miatt mindenki hitelt ad a munkavállalók elkötelezettségének, így senki nem meri kivenni a szabadságot. Ez a nyomásgyakorlás.

Japánban a társadalmi rendszer felépítése miatt a csoportszemlélet nagyon fontos, ezért senki nem engedheti meg magának, hogy szabadságot vegyen ki, miközben a munkatársak keményen dolgoznak. Az effajta lazaság nem megengedhető, mivel senki nem akar felelőtlen tengerparton sütkérező alaknak tűnni azok előtt, akik alázatosan az irodában robotolnak. Amikor valaki benyújtja a fizetett szabadságra a kérelmet, a főnök felhúzott szemöldökkel fogja szemlélni azt, majd jó sokáig fogja fontolgatni a választ.

Na persze nagyon fontos tény, hogy Japánban rengeteg ünnepnap van. Ha csak egy hónapot nézünk, akkor is számos nemzeti ünnepet találunk, amikor nem kell dolgozni. Ezek az ünnepek segítenek abban, hogy kitartóan tartogassák ezeket a kivehető napokat. Tehát alapvetően nem azért nem veszik ki a szabadságot, mert bent akarnak lenni a munkahelyen, vagy mert nem szeretnék felhasználni őket.

Tévhit 2: A japán dolgozók rengeteget túlóráznak – mert keményen kell dolgozniuk

„Én soha nem akartam Japánban dolgozni, mert ott soha senki nem ér haza éjfél előtt.” Ez az, amit olyan sokat hallunk a külföldiektől. Azt látjuk, hogy a japán dolgozók lehetőleg az utolsó vonattal mennek haza, amikor mindenhol üzletembereket és titkárnőket lehet látni.

Miért hamis?

Az, hogy a japánok több órát dolgoznak, nem feltétlen jelenti azt, hogy aktívan tevékenykednek. Az emberek általában elnyújtják napközben az egyszerű feladatokat, hogy aztán legyen okuk túlórázni. Ennek két oka lehet: az egymásra gyakorolt munkahelyi nyomás, vagy több pénzt akarnak keresni.

Azok a cégek, melyek fizetnek a túlóráért azt tapasztalják, hogy bizony minden nap kihasználják ezt az alkalmazottaik. Végül is, egyrészt ez plusz pénz lehet mindenkinek ebben a nehéz gazdasági helyzetben, másrészt mivel senkit nem érdekel, hogy valójában mit is csinálnak a túlóra alatt, miért ne töltenék az egész estét a munkahelyen? A nem fizetett túlórák más kategóriába tartoznak. Ott általában a következő okok lehetnek: „mindenki túlórázik”, illetve „nem tudtam hazamenni, mert a főnök még bent volt.” A főnök előtt távozni óriási nagy tiszteletlenség lenne, amivel az alkalmazott szégyent hozna egész családjára, és munkatársaira.

Míg a japánok jóval több időt töltenek a munkahelyükön, mint más országok dolgozói, nem feltétlen jelenti azt, hogy termelékenyebbek. Egy átlagos napon végtelenbe nyúló, értelmetlen értekezletek zajlanak, felesleges papírmunkák, sunyi asztalon alvások, sőt az is előfordulhat, hogy egész nap semmi érdemlegeset nem csinálnak.

Tévhit 3: A japán dolgozók folyton kimerültek, fáradtak – mert keményen kell dolgozniuk.

Hányszor láttuk már, hogy az üzletemberek az utcasarkon annyira kimerülten ácsorognak, hogy már elvesztették uralmukat a testük felett, és ruhájukat sem képesek megigazítani. Ők azok, akik más utas vállán horkolnak az utolsó vonaton hazafelé. Megtépázta őket a munka.

Miért hamis?

Mint már említettük előfordulhat, hogy a munkavállalók okosan elkerülik a túlzottan kemény munkát. Nos, takarékoskodni próbálnak az energiával, hogy felkészüljenek. Mire? Az esti „nomikai”-ra, az ivászatra, ami elengedhetetlen része a munkacsoport tevékenységének. Fontos, hogy a dolgozók találkozzanak, szórakozzanak, kikapcsolódjanak a munkahelyen kívül, illetve az ismerkedés rendkívül fontos része a karrierépítésnek. Itt lehet ugyanis jó kapcsolatba kerülni a főnökkel.

Az emberek talán az esti vonaton nem a munkában fáradtak el, hanem a kötelező társasági élettől. Nem beszélve a hatalmas mennyiségű piáról. Az éjjel-nappalik polcai tele vannak olyan italokkal, amik segítenek enyhíteni az italozás kellemetlen tüneteit. Nem tagadhatjuk, hogy az egész napos munka, és az esti italozás a fejesekkel nem eredményez eredményes munkavégzést.

A fenti bizonyítékok alapján azt gondolnánk, hogy a japánok nem is veszik igazán komolyan a munkát. Mondhatjuk-e hogy lelepleztük egyszer s mindenkorra a japán munkamorált? Nos, nem hiszem. Egész egyszerűen azt látjuk, hogy vannak a dolgozóknak olyan rétegei, akiknek másfajta munkahelyi nyomásnak kell megfelelniük, mint más országokban. Ez nem jelenti azt, hogy ez olyan könnyű, vagy kevésbé stresszes. Az emberek mindenhol szeretnek lustálkodni, kicsit nyújtózni, vagy nem feltétlenül a munkára figyelni. Japánban is van ilyen, de ezzel együtt rengeteg olyan dolog van, amit kötelezően teljesíteni kell. Közben pedig azt látjuk, hogy japán folyamatosan modernizálódik, fejlődik, tehát a tisztességes munka iránti elkötelezettség nagyon fontos. Bizonyos munkahelyeken egyesek néha okosan lazulnak.