Gasztro: a Közel-Kelet válasza a forró csokira
A közösségi médiában parázs viták folynak arról, hogy arab italról beszélhetünk-e izraeli gyökerekkel, vagy éppen fordítva. De mindegy is: a forró, fehér, folyékony finomság, a szahlab már New Yorkot is bevette – írja az Egyptian Streets.
Annyi biztos: a szahlab már az ottomán birodalomban is népszerű volt. A városi legenda szerint a neve egy arab kifejezésből jön: ‘hasyou al-thaalab’, vagyis – rókahere. A szahlab eredetileg szárított és őrölt orchideagumóból készült. Egyébként az orchidea szó a latin orchis-ból ered, ami szintén herét jelent.
Az ital kezdetben a levantei partvidéken, vagyis a Földközi-tenger keleti partjainál vált népszerűvé és Egyiptomban. Főként télidőben. Az édes, sűrű finomságot, vagy inkább az alapanyagát és a receptjét aztán a britek és a németek is hazavitték magukkal, még a tea és a kávé elterjedése előtt.
A Közel-Keleten ma könnyű a helyzet: nem kell orchideagumót porítani, készen árulják a port. De máshol nem egyszerű szahlab-porra lelni. Ezért sokan kukoricakeményítőt használnak manapság, de ettől picit sem kell megijedni. Nézzük, hogy is készül ma a szahlab.
Hozzávalók:
4 bögre tej
3 evőkanál cukor
2 teáskanál rózsavíz
1 evőkanál szahlab-por vagy 2,5 evőkanál kukoricakeményítő
2 evőkanál aprított pisztácia (persze hogy nem sós)
őrölt fahéj
Keverjük össze a port néhány kanál tejjel. Forraljuk fel a maradék tejet, keverjük hozzá a már kikevert port. Alacsony hőfokon kevergessük 7-10 percig, amíg nem sűrűsödik. Eddig olyan, mintha csak pudingot főznénk. Keverjük hozzá a cukrot és a rózsavízet. Öntsük csészékbe, szórjuk meg a pisztáciával és a fahéjjal.
Aztán dőljünk hátra, tárjuk ki ezen a ragyogó napon az ablakot, és a bezúduló hűvös levegőben élvezzük a forró, fehér finomságot.