Irán és Izrael titkos háborúja

Amikor januárban egy izraeli légicsapás megölt egy iráni tábornokot Dél-Libanonban, a világban sokan felkapták a fejüket. Mit keres egy magas rangú iráni katona a polgárháborútól szabdalt Szíriában? Hogyan került oda? És miért ölték meg őt az izraeliek? És legfőképpen: mi lesz ebből?

A történetet, amelynek Allahdadi megölése csak egy fejezete, apró kirakókból kell összerakni, mert egy olyan háborúról szól, amelyet hadüzenet nélkül, titokban vívnak. A két hadviselő félről persze eddig is tudtuk, hogy nincsenek éppen jóban. Irán és Izrael az iszlám forradalom óta ellenséges viszonyban vannak. Az Iránnal szövetséges dél-libanoni Hezbollah a nyolcvanas évek óta több háborúban is nyíltan összecsapott az izraeli hadsereggel. Irán vezetése – különös tekintettel az előző elnökre, Mahmúd Ahmadínezsádra – élvezetes szóvirágokban ecsetelte a “cionista entitás” elpusztításának szükségességét, és Izrael kormányai is tettek már olyan kijelentéseket, hogy ha a nemzetközi közösség képtelen megállítani Iránt, majd megteszik ők.

A szíriai polgárháború azonban alaposan megkavarta a dolgokat. Irán számára egyértelmű volt, hogy melyik oldalt választja – Bassár el-Aszad régi szövetségese. A polgárháború négy éve alatt, különösen amióta az Iszlám Állam már közvetlen veszélyt jelent Iránra, az iráni szerepvállalás is folyamatosan erősödött. Bár pontos számok nincsenek, és a nemzetközi sajtó is elsősorban a Szíriában  a felkelők vagy éppen az Iszlám Állam oldalán harcoló szunnita dzsihadistákról szól, egyes források szerint már több – akár kétszer annyi  – a külföldi harcos az Aszad-kormányhoz hű síiták oldalán, mint a felkelők közt. Nagy részük Irakból jött – tudjuk, köztük voltak Núri al-Maliki volt iraki miniszterelnök rokonai is. Más részük Libanonból – ahol a Hezbollah gyakorlatilag teljes egységeket dobott át a határ túloldalára. Több ezer afganisztáni síita -hazara – is harcol a kormányerők oldalán. Vannak közöttük, akik már régebb óta Szíriában élnek, és vannak, akik most kerültek oda. A felkelők szerint persze jelentős részük zsoldos, vagy kényszerből harcol a kormány oldalán. Sokáig azonban kimondottan önkéntesekről volt szó – a múlt év végén azonban kiderült: immár reguláris iráni alakulatok is megjelentek az izraeli határ közvetlen közelében,  képek kerültek fel róluk közösségi oldalakra.

Izrael a szír polgárháború első éveiben nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Úgy tűnt, karba tett kézzel nézi, ahogy két ellensége, Aszad és a szunnita iszlamisták irtják egymást. Az utóbbi időben azonban egyre több adat mutat arra, hogy Izrael aktívan közreműködik a polgárháborúban – a felkelők oldalán.  Előbb egy ENSZ-jelentés írt arról, hogy a sebesült felkelőket izraeli kórházakban kezelik, majd a VICE riporterei el is jutottak egy izraeli egységhez, amelyik átlépett a határon, hogy segítse az iszlamista fegyvereseket.

A frontvonal a két hadviselő fél közt a Golán szíriai oldala – Kuneitra térsége, ahol egymásnak feszülnek az Irán által támogatott Hezbollah egységei és a szír felkelők, köztük az al-Kaidához kapcsolható al-Nuszra front harcosai. Ez utóbbiakat támogatja Izrael.

Az utóbbi napokban aztán egyre több részlet derült ki mindkét oldalról: a Fox News egy hosszabb anyagban mutatta be, hogyan is működik az iráni Forradalmi Gárda úgynevezett 190-es egysége. Ezt egy Behnam Saharijári nevű úr vezeti, és alig pár tucat emberből áll. De ők látják el hadianyaggal Szíriát. És ők szervezik a titkos transzportokat is. A nemzetközi embargót kijátszva, Törökországon keresztül.

Egy libanoni parlamenti képviselő is megerősítette, hogy jelen vannak az irániak Dél-Libanonban. Valid Szukkarije a Daily Star-nak adott interjújában arról beszélt, hogy a Hezbollah és Irán azt kívánja megakadályozni, hogy Izrael az al-Nuszra front segítségével egy olyan ütközőzónát hozzon létre a Golán szír oldalán, amilyen  Dél-Libanonban működött a helyi keresztény milíciák közreműködésével.

Izraelben – ahol mindeddig szigorúan tagadták, hogy ők állnának a Szíriában az Aszadhoz hű erőket, illetve a Hezbollahot sújtó légicsapások mögött – közben kiderült: egy magas rangú kormánytisztviselő tárgyalt a szír felkelőkkel. Mandi Szafadi Bulgáriában találkozott a “mérsékelt liberális” szír ellenzék képviselőivel. Ő az izraeli kormány egyik arab származású minisztere, a likudos Ajub Kara kabinetfőnöke. Az is kiderült: az izraeli drúzok immár rendszeres kapcsolatot építettek ki a zsidó állam hivatalos szervei és a szír ellenzék közt, akik most éppen légicsapást “rendeltek” Aszadék ellen a Golánon.

A kép tehát tisztul: Irán erősödő regionális befolyását – szövetségesei győztek Jemenben, és jól állnak Irakban is – szeretné stabilizálni, Szíriát és Libanont bent tartani a “síita szövetségben”.  Izrael viszont tart ettől, és cserében akár az ördöggel is szövetségre lép, csak hogy az irániakat és szövetségeseiket minél messzebb lássa határaitól. A nyílt konfliktust a két szuverén állam között viszont egyik fél sem vállalja fel. Ugyanis a világ is sokat változott az elmúlt években.

Korábban, ha Iránról volt szó, Izrael maga mögött tudhatta az Egyesült Államok teljes támogatását. Most viszont nagyon más a helyzet. Az Obama adminisztráció nyíltan szembekerült Irán ügyében a Netanjahu kormánnyal. Olyannyira, hogy most már Izraelben vádolják Obamát azzal, hogy be akar avatkozni az izraeli választások kimenetelébe, nyíltan rezsimváltást akar Jeruzsálemben. Irán ugyanakkor nem kockáztatná a nukleáris tárgyalások kimenetelét. Jelenleg még arra is van esély, hogy sikerrel végződnek, egy nyílt háború azonban ennek nyilvánvalóan ártana – márpedig Iránnak az olcsó olaj mellett egyre nagyobb szüksége van a gazdaság diverzifikálására, ahhoz pedig pénz, befektetés kell. Ugyanakkor Irán stabil szövetségeseire sem feltétlenül számíthat Izrael ellen. Míg a szír háborúban Oroszország mindenben Irán pártját fogja, ez egy Izrael elleni háborúban már nem lenne ennyire egyértelmű. Moszkvának mindig gondolnia kell a jó milliós orosz ajkú kisebbségre, akik ráadásul immár komoly lobbierőt is képviselnek Izraelen belül. (Ezen múlott, hogy az ukrán konfliktusban Izrael egyáltalán nem állt Amerika mellé például. )

Minden valószínűség szerint tehát marad a titkos háború – amibe továbbra is csak itt-ott pillanthatunk be.