Mohamed Ould Abdel Azizzal a Jeune Afrique című hetilap készített interjút. Az első kérdés azt sugallta, hogy Abdel Aziz annak köszönheti a fölényes győzelmet, hogy nem volt igazi ellenzéki jelölt. „Győzelmemet a mauritániai népnek köszönhetem, akkor is nyertem volna, ha az ellenzék nem bojkottálja a választást. A szavazók az elmúlt öt év eredményei alapján voksoltak rám” – mondta Abdel Aziz. A továbbiakban közölte, hogy folytatja a gazdaság fejlesztését és a korrupció elleni harcot. Kitért arra is, hogy Mauritánia aktívan kiveszi részét az iszlamista szélsőséges csoportok elleni küzdelemből is. Vélhetően emiatt még a nyugati országok sem kritizálták a mauritániai választást, amely igencsak „lejtős pályán” zajlott. De Mauritániára, stratégiai fekvése miatt szükség van az al-Kaida északnyugat-afrikai szárnyával vívott háborúban. A Jeune Afrique végül megkérdezte: ez lesz az utolsó elnöki mandátuma? Abdel Aziz, aki eredetileg puccsal került hatalomra 2008-ban, majd országlását 2009-től már választási győzelemnek köszönhetően folytathatta, így válaszolt: „Igen, hiszen az alkotmány kettőben maximálja az elnöki megbízatások számát”. És ha a nép öt év múlva ragaszkodik a hatalmon maradásához? „Most csak annyit mondhatok: az alkotmány két mandátumot engedélyez” – zárta szavait Abdel Aziz Mauritánia újraválasztott elnöke. Mostanában Afrika szerte azt látjuk, hogy a második mandátumuk végéhez közeledő elnökök, szinte mind a két mandátumot engedélyező alkotmány „átbarkácsolásán” törik a fejüket, hogy aztán harmadszor is elnökké választassák magukat. Abdel Aziznak van öt év gondolkodási ideje, és persze okulhat a többi „alkotmánybarkácsoló” államfő ilyen vagy olyan tapasztalataiból is.