A munkások résztvesznek a 2022-es Világbajnokság 86 ezer ülőhelyes stadionjának, valamint szállodakomplexumok, sőt golfpályák építésében Lusail városban, Katarban Dohától 20 kilométerre északra. A legtöbb vietnami, indiai és nepáli munkavállaló alkonyatkor abbahagyja a munkát, de az észak-koreai munkások gyakran fénycsövek mellett dolgoznak késő estig. Közel 2800 észak-koreai dolgozik reggel 6-tól késő estig, sőz akár éjfél után is, s csak akkor állnak meg, ha esznek valamit. Jövedelmük 90%-át pedig a párttitkárnak kell adniuk. Egy észak-koreai tisztviselő azt mondta a sajtónak, hogy a pénzt a munkások nem közvetlenül kapják, hanem „kifizetik azt a családjaiknak”. A valóságban a katari kormányt azzal vádolják, hogy szponzorálja az észak-koreai rezsim globális rabszolgarendszerét.
A napilapok szerint egy észak-koreai jellemzően napi 10 dollárt keres, beleértve az éjszakai túlóradíjat, aminek csak 10-15 százalékát kapják meg. A többi az észak-koreai vezetés zsebébe kerül. Ha nincs pénzük, még az is előfordul, hogy a munkások az ünnepek ideje alatt is dolgoznak, sőt néha a projekt vezetőtől kérnek kölcsön egyszerű dolgokra, például cigarettára. A menekülést senki nem választja, hiszen tudja, hogy családjaik bánnák tettüket. Becslések szerint akár 65.000 észak-koreai dolgozhat mintegy 40 országban. Egy aktivista csoport becslése szerint viszont a szám inkább 150.000, melyből több mint 90,000 dolgozik egyedül Kínában. Ennek ellenére, sok észak-koreai szeretne külföldön dolgozni, mert legalább tisztességes étkezést kapnak naponta. Számuk megduplázódott, vagy megháromszorozódott Kim Dzsongun hatalomra kerülése óta. Mintegy 20.000 favágó és építőipari munkás dolgozik Oroszországban, 7.000 további különböző építkezéseken Afrikában, köztük Namíbiában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és Líbiában.