Költőként is bemutatkozott az orosz külügyminiszter
A legtöbbször szigorú, keménykezű Szergej Lavrov megmutatta lírai oldalát. Az orosz külügyminiszter három versét jelentette meg a Russzkij Pioneer című irodalmi folyóirat.
A művek elé maga Lavrov írt rövid kommentárt: „Azért fordultam a költészethez, hogy bemutathassam, hogyan értelmezte a külföld témáját az én generációm”. A folyóirat adott száma ugyanis a külfölddel foglalkozik, amely a szerkesztői bevezető szerint, az orosz külügyminiszter cikke nélkül nem volna teljes.
Nem ma írta a három verset Oroszország vezető diplomatája. Az egyik még 1995-ben született „Az utolsó hullám emigránsai” címmel, amikor az országból sokan külföldre vándoroltak, és amikor Lavrov Oroszország ENSZ nagykövete volt. A másik kettőt (1989-ben, illetve 1996-ban) egy olyan munkatársának ajánlotta, aki éppen New Yorkba készült, hogy az ENSZ-ben vállalhasson feladatot.
Míg a barátnak címzett költemények a hazát dicsőítik, az elvándorlásról szóló meglehetősen sötét jövőt vetít előre: „Emigránsok – nem orosz szó, mégis azzá vált valahogy. Félévszázad két nagy hulláma ért el idegen partokat. […] Támad már a harmadik a rozoga orosz földből. […] Merre vannak a hidak, hogy visszatérjenek az utolsó hullám emigránsai?”
Szergej Lavrov 2004 óta tölti be Oroszország külügyminiszteri tisztét. Azelőtt mintegy tíz évig képviselte hazáját az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Korábban tanácsadóként, a Szovjet Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok helyettes vezetőjeként, majd a Szovjet Külügyminisztérium Nemzetközi Szervezetek osztályának igazgatójaként dolgozott.
Kép: Europress/AFP