Vízi viadalok városon és vidéken – a szongkran 1. rész
Igazi ünnep egy távol-keleti kalandozás. Kiváltképp azok üdvözülhetnek, akik a helyi fiesztákra időzítik a túrájukat. Nem is kell sokat túráztatni magukat a naptár előtt: a fesztiváloknak Hátsó-Indiában és Indokínában se szeri, se száma. Thaiföldön (mellesleg Laoszban, Kambodzsában és Mianmarban) kivált kedves karneválra készülhetünk a szongkran, a buddhista újesztendő köszöntésekor. De ne szaladjunk ennyire előre.
Szilveszter – háromszor!
Idejében szólok: ebben a varázslatos országban még az időszámítás is elbűvölő. Minden áldott esztendőben akár háromszor is megünnepelhetjük az újévet! Legtöbben a cudar tél elől menekülnek a kellemesebb klímába: ők a Gergely-naptár szerinti szilvesztert ülhetik meg, verőfényes napsütésben.
Aki a kínai holdújévre (a vietnami hírneves têt-re) kíváncsi, nem sokkal később tombolhat, petárda-durrogtatás közepette. Ezt az ünnepet a holdnaptár szerint, – tehát évente más időpontban, – január-február tájt tartják. Ahogy itt hívják, a „kínai” holdújévet – thai nyelven a trut csiín-t – az első holdhónap (minimum) első három napján köszöntik, a leglátványosabban persze a bangkoki Chinatownban.
És ünnepelhetünk együtt a legtöbb thai-jal, a szongkran fesztiválon. Ez a buddhista újév viszont már a mi kalendáriumunk szerint is fix időpontban, mindig április derekán zajlik. A tavaszi napéjegyenlőség idején, április 13-15 között félre minden búval. Náluk ez az igazi újév kezdete. Hivatalos állami ünnep, munkaszüneti napokkal köszöntik a szüntelen szórakozást.
Itt, a néhai Sziámban, mondhatni sziámi ikrekként követik egymást a ceremóniák. Jó héttel korábban még a Csakri-ünnepet ülik meg: ez a királyi dinasztia alapításának emléknapja. Formálisan a legnagyobb állami ünnep. Alig egy hónappal később a világ legrégebben trónra lépett uralkodója, IX. Rama, vagyis Bhumibol Aduljadedzs 1950-es(!) megkoronázásáról emlékeznek meg.
Bedobják a törülközőt – ajándékba
De a kettő között ott a fő fesztivál, a szongkran, április idusán. Ez az igazi móka-kacagás! Ilyenkor a magánportákat és a templomokat már napokkal korábban elkezdik kitakarítani. Sőt, még a Buddha-szobrokat is „megmosdatják”. A szentélyeket cirkalmasan fölcicomázzák. Még a magunkfajta laikusnak is szembeötlő a tisztaságra törekvés: a házak előtt vödrök, nejlonzacskók, slagok sorakoznak – a készülődés jegyében. Hamarosan megtapasztalhatjuk, hogy nemcsak a nagytakarítás kellékeiként…
A háziasszonyok csak ilyenkorra „szakosodott” fogásokat sütnek-főznek. Az ünnep hajnalán ebből kínálják az alamizsnagyűjtő boncokat – mint mindig. Korán kell kelni, hiszen a szerzetesek csak délig vehetnek magukhoz táplálékot. Utána a vallásos elmélyülésé az idő… A templomokban külön díszes nagy asztalokon is hegyekben gyűlnek az adományok: rizs, zöldségek, gyümölcsök, virágok. Aki teheti, reggel új ruhát ölt magára (később sietve átvedlik). A pagodákban megemlékeznek halottaikról, és szokás szerint az udvaron templomokat, sztupákat is építenek, homokból. Az ünnep kapcsán a rokonok, barátok megajándékozzák egymást, illatszerekkel – és törülközőkkel!
A nagy napon a „tisztelendőket”, mármint a buddhista boncokat és az idősebbeket azzal tisztelik-tisztítják meg, hogy kezükre pár csepp illatosított vizet spriccelnek. Akiknek nem dukál az effajta tisztesség, azok nem járnak ilyen jól. Vízből nekik is kijut, de a kevésbé illatos fajtából. És leginkább vödörszám!
A délelőtti csöndesebb családi alámerülés után aztán elkezdődik a „vízi csata”. Mostantól ismét használatba lépnek az előkészített holmik (ugyebár vödrök, nejlonzacskók, locsoló-alkalmatosságok). Aligha haladhatunk el egy porta előtt anélkül, hogy ne éljük meg a „tisztító cunamit”… Nem kímélnek se nőt, se férfiút, se gyermeket, se hazait, se külhonit – mindenkinek kijut a hidegzuhanyból. Mert ilyenkor mindenki megtisztul. Csalódottságát, minden nyűgét-baját igyekszik leöblíteni magáról. Netán némi enyhülést nyer az amúgy kíméletlen hőségben… Akinek „víziszonya” van, jobb, ha a szállodaszobájában böjtöli ki a tombolást. Aki nem fél a „locsolkodástól”, biztos, hogy jól fog szórakozni és felüdülni.
Faluhelyen, netán a vidéki városokban vehemensebben mulatoznak. Maga Bangkok inkább csipetnyit csöndesül: nagyon sokan elhagyják a metropoliszt, hogy a város zajától távol, szabadosabban szórakozzák ki magukat.