Épül Törökország első “rózsaszín” börtöne
Mivel Törökországban egyre gyakrabban érte támadás a homoszexuálisokat és a transzneműeket a börtönökben, ezért a kormány úgy döntött, hogy külön börtönt épít a számukra. Habár ezzel a lépéssel valószínűleg csökkenne az LGBT-tagok elleni támadás,de korántsem könnyítené meg a helyzetüket a török társadalomban.
A török igazságügyi minisztérium jelentése szerint 79 Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Transzneműek (LGBT) csoportjába tartozó ember van a börtöneikben. A valóságban ugyanakkor jóval többen lehetnek börtönben, mert jó páran inkább titokban tartják a másságukat. Az LGBT tagoknak csak három török város – Ankara, Isztambul, Corum – börtöneiben van lehetőségük ún. „privát zárkákra”, ahol bár egyedül vannak, de itt legalább nem éri őket semmiféle bántalmazás sem a cellatársak, sem pedig az őrök részéről. A többi városban vagy a vidéki településen már rosszabb a helyzetük, mert például a leszbikusoknak „rózsaszín személyit”, a meleg férfiaknak pedig „kék személyit” kapnak, ezzel különböztetve meg a többi rabtól.
„Az első hónapokban nem fedtem fel másságomat és sikerült elrejteni a szexuális orientáltságomat a többiek előtt. Azonban az egyik szélsőséges nézeteket valló cellatársam felismert, mégpedig egy LGBT-rendezvényről, amit ő és hasonló elvű társai megpróbáltak megakadályozni. Szólt a börtönőröknek, akik aztán alaposan utánam néztek” – nyilatkozta a fiatal Rosida Koyuncu, akit 21 hónapra ítélt el a török bíróság, de nem a mássága, hanem a Kurd Munkáspárt (PKK) való csatlakozása miatt.
A kurd homoszexuális férfi beszámolt arról, hogy ezután állandóan orvosi és pszichológiai vizsgálatra küldték őt, mivel a török társadalomban nagy részében a homoszexualitást, amolyan „zavart elmeállapotnak vagy orvosi esetnek” tartják, amiből ki lehet gyógyítani az egyént. A vizsgálatok miatt megváltozott a börtönbeli élete is, hiszen egyre többször lett szóbeli, majd testi támadások célpontja: a többi rab mindenért őt okolta. A börtönőrök sem voltak kíméletesek vele. Végül a börtönadminisztrációnak nem volt más lehetősége, mint magánzára ítélni.
A török törvények értelmében magánzárkát az kaphat, akit életfogytiglanra ítéltek, vagy súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, vagy komoly fegyelmi gondok vannak az illetővel. Ugyanakkor a LMBT tagokat egyre gyakrabban ítélik magánzárkára, hivatkozva arra, hogy csak így tudják megvédeni őket nemcsak a többi rabtól, hanem a börtönőrök zaklatásaitól is. Ennek ellenére a melegek úgy érzik, hogy ez is az állami diszkrimináció egyik fajtája.
Mivel a gyakorlat ellen már az Európai Unióból is érkeztek komoly bíráló hangok, ezért Ankara úgy döntött, hogy épít egy börtönt csak a melegek számára. Ez a büntetőintézet a tengerparti Izmir mellett épül és a tervek szerint 2017-től már ide fogják zárni az LMBT tagokat. Ugyanakkor a különböző kisebbségi szervezetek keményen kritizálták ezt a lépést, amit egyszerűen „rózsaszín börtönöknek” neveztek. Habár azt elismerik, hogy ezzel a lépéssel csökkenhet az esetleges támadások száma, de a január 6-án kiadott, 18 egyesület által aláírt közös közleményükben „stigmatizálásnak” nevezték a börtön építését. Miután kikerülnének a börtönből, mindenki számára nyilvánvalóvá válna a szexuális orientáltságuk és ígya rokonság vagy a szélsőséges csoportok számára célponttá válnának, s nem lenne a ritkaság a „becsületgyilkosság” sem a vidéki Törökországban.
A kép forrása: Europress/AFP