John Kerry május elején egy harminc millió dolláros csekkel érkezett Kinshasába. Mint mondta, ezzel az adománnyal segíti az USA a 2016-os elnökválasztás jó megszervezését és lebonyolítását. Ez valóban nem kis hadművelet, hiszen a hatalmas területű országban az infrastruktúra még nagyon elmaradott. De Kerry a csekk átadásakor azt is mondta, hogy „… reményeink szerint két év múlva is a jelenlegi alkotmány lesz érvényben.” Ez a félmondat viszont azt jelenti, hogy az Egyesült Államok hallani sem akar Joseph Kabila újraválasztásáról. A jelenlegi elnök már második megbízatását tölti és az alkotmány két mandátumban korlátozza az elnökségek számát. Tehát Kabila 2016-ban, legalábbis elvben, már nem indulhat. Csakhogy a Kongói DK-ban már hónapok óta lázas készülődés van kormányzati berkekben. Az alkotmány módosítását tervezik. Szó van egy „rafinált” parlamenti útról, de nem zárható ki egy népszavazás sem. Most a kongói kormány szóvivője azt mondta: az Egyesült Államok Kongó „nagy barátja” és mellőzte az alkotmányra vonatkozó megjegyzés kommentálását. Az ellenzéki politikusok viszont párhuzamot vonnak az 1997-es eseményekkel. Akkor egy amerikai diplomata azt tanácsolta Mobutunak, a teljhatalmú diktátornak, hogy kezdjen tárgyalásokat politikai ellenfeleivel, amíg nem késő. Mobutu nem fogadta meg a tanácsot, aztán pár hét múlva menekülni kényszerült és rendszere meg is bukott… Mint minden párhuzamban, ebben is van túlzás, Kabila nem azonosítható Mobutuval, de azért benne is bujkálnak diktátori hajlamok. És az is kétségtelen, hogy ha sikerülne jogilag ügyesen „csomagolni” egy alkotmánymódosítást, akkor abba nehezen lehetne kívülről belekötni a Kongói DK szuverenitásának nyílt megsértése nélkül.