Mintha ma történt volna… 01.18.

Villeneuve eredetileg hómobil-versenyeken indult, és kezdetben az azokon elért sikereiből – 1974-ben megnyerte a világkupát is – finanszírozta a pályafutását az autósportban. Miután egy 1976-os Formula Atlantic futamon legyőzte a Forma-1 több aktív sztárját, köztük James Huntot, a McLaren a következő szezonban alkalmi jelleggel felajánlott neki egy autót. Végül csak a Brit Nagydíjon állt rajthoz velük, a 11. helyen jutva el a célig.
Amikor a Ferrari érdeklődni kezdett iránta, két évvel fiatalabbnak mondta magát, nehogy túl öregnek nézzék az F1-hez. Enzo Ferrari, akit az apró termetű Villeneuve az autósport háború előtti nagy alakjára, a sokak által máig a sporttörténelem legjobb versenyzőjének tartott Tazio Nuvolarira emlékeztetett, hamar rokonszenvesnek találta, így őt választotta a csapattól távozó Lauda utódjául. Ezzel kezdetét vette egy emlékezetes fejezet, s a következő években Villeneuve neve összeforrt a Ferrariéval: teljes hátralévő pályafutását náluk töltötte.
Már 1977-ben őket képviselve állt rajthoz két versenyen, a második – a Japán Nagydíj – azonban balszerencsésen végződött, amikor Villeneuve megpróbálta kifékezni Ronnie Peterson Tyrrelljét, de összeütközött vele, s miután az autója a levegőbe repült, tiltott helyen álló szurkolók közé csapódott. Egyikük, valamint egy sportbíró életét vesztette a balesetben.
A következő szezon sem kezdődött jól Villeneuve számára, és az olasz sajtó már a fejét követelte, Enzo Ferrari azonban kitartott mellette, amit ő éppen a hazai versenyén, az 1978-as Kanadai Nagydíjon első győzelmével hálált meg. 1979-ben további három futamot nyert meg, és csapattársa, Jody Scheckter mögött 2. lett az összetettben; két fordulóval az idény vége előtt, Monzában még maradt esélye a vb-címre, de a csapatutasításoknak engedelmeskedve nem előzte meg Schecktert.
Abban az évben vívta a Forma-1 történetének egyik legemlékezetesebb párharcát is a Francia Nagydíjon, Dijonban, amikor René Arnoux-val az utolsó két körben oda-vissza előzgették egymást a 2. helyért. Az idényzáró USA Nagydíj pénteki szabadedzésén pedig azzal ejtette bámulatba a társait, hogy az özönvízszerű esőben 9-11 másodperccel gyorsabb volt mindenki másnál. “Merevre rettegtem magam azon a napon” – ismerte el Scheckter. “Biztos voltam benne, hogy én végeztem az élen. De akkor megpillantottam Gilles köridejét, és egyszerűen nem értettem, hogyan lehetett rá képes. 11 másodperc!”
Az 1981-es Kanadai Nagydíjon Villeneuve ugyancsak esőben mutatta be azt a mai szemmel nézve képtelenül veszélyes produkciót, hogy hosszú körökön át a Ferrari letört, felcsapódott, és a látóterének nagy részét kitakaró első szárnyával vezetett, végül a 3. helyen érve célba.
A halálát egy baljós epizód előzte meg: az 1982-es San Marinó-i Nagydíjon úgy szenvedett vereséget akkori csapattársától, Didier Pironitól, hogy azt hitte, a Ferrari rögzítette köztük a sorrendet, ezért lelassított, már a zsebében érezve a győzelmet. Amikor Pironi mégis megelőzte, Villeneuve azt hitte, csak a közönséget akarja szórakoztatni, és belement a játékba. Végül azonban csapattársa szelte át elsőként a célvonalat, amiért annyira megharagudott rá, hogy megfogadta, nem áll vele szóba soha többé.

Fotó:Europress/Getty