Mintha ma történt volna… 01.15.

1899. december 25.-én született New York előkelő negyedében, egy ismert sebész és egy grafikusművész gyermekeként, és két húgával élt együtt. Apja megtanította sakkozni és vitorlázni, amit élete végéig magas fokon űzött. A massachusetts-i Andover Akadémián töltött röpke félév után 1918 májusában besorozták a haditengerészethez. A legenda szerint itt szerezte a felső ajkán látható forradást, amikor az őrizetére bízott rab szökni próbált, és szájon vágta őt a bilinccsel. A történet szerint Bogart mit sem törődve sérülésével vakmerően a szökevény után vetette magát és elfogta a menekülőt. Egy prózaibb változat szerint a sebet 12 éves korában ejtette rajta egy jókora, hegyes fadarab.

Védjegye volt a nyers, cinikus és szűkszavú stílus, modora és tehetsége Hollywood aranykorának legnépszerűbb férfisztárjává avatta. Bogart művészi karrierje 1920-ban kezdődött, amikor Alice Brady színésznő felfedezte. Első szerepében, japán pincérként még csak a családját és a barátait kápráztatta el, a kritikusok egyelőre nem figyeltek fel rá.
Számos színpadi- és filmszerep után 1934-ben jött el az áttörés, amikor Arthur Hopkins rendező-producer az “Elvarázsolt erdő” c. filmjéhez szerződtette Duke Mantee, a szökött gyilkos szerepére. Bogart feltűnése a színen erőteljes hatással volt a nézőtérre. Jéghideg tekintete, görnyedt tartása és gesztusai meggyőzték a közönséget, hogy valóban egy gyilkost látnak, pedig még meg sem szólalt. Bogart egyénisége és képességei annyira hatásosak voltak, hogy a Warner Brothers állandó szerződést írt alá vele. Ettől kezdve folyamatosan gengszter-szerepek következtek, melyeket kivétel nélkül hibátlanul alakított.

A “Magas Sierra” c. filmet Raoul Walsh rendezte, a forgatókönyvet Bogart ivócimborája és barátja, John Huston írta. Évekkel később rátalált “A máltai sólyom” (1941) főszerepe. A magándetektív Sam Spade megformálása, mely a rafináltság, sárm és becsületesség izgalmas keverékét eredményezte, lenyűgözte a nézőket.

Ezzel egy időben zajlott a “Casablanca” c. háborús románc szereplőválogatása, melynek során Bogart mellé a fiatal svéd szépséget, Ingrid Bergmant választották ki. Végül olyan alkotás született, amelyet ma is minden idők legjobb filmjei között jegyeznek. A Casablancát 1943 januárjában mutatták be és óriási kasszasikert hozott. A szakmai elismerés sem maradt el: Az Oscar-díj átadáson az alkotók besöpörték a legjobb film, a legjobb forgatókönyv és a legjobb rendezés díját, de a mű 5 további jelölést is hozott, többek között Bogart számára a legjobb színész kategóriában. A “Casablanca” azon ritka filmek egyike, amelynek egyes jeleneteit más filmesek filmjeikben idézni szokták (pl.: Woody Allen: “Játszd újra, Sam”; Emir Kusturica: “Macskajaj”).

Egy évvel később a Warner Brothers a feltörekvő ifjú csillagot, Lauren Bacallt rendelte Bogart partnerének az Ernest Hemingway regénye alapján készült “Martinique”-ben. Amikor a két színész először találkozott, Bogart így szólt Bacall-hoz: “Nagyon jól fogjuk érezni magunkat együtt” – és ennél találóbbat nem is mondhatott volna. 1945. május 21-én Ohióban összeházasodtak. Bogart és Bacall 160 ezer dollárért vásárolt egy fehér tégla kúriát Holmby Hills-en, egy fényűző környéken Beverly Hills és Bel-Air között. Élvezték a szomszédjaik társaságát, különösen Judy Garlandét. Bogart az apaszerepet is megismerhette, bár ez már a negyedik házassága volt. Mikor első gyermekük, Stephen megszületett, Bogart már 49 éves volt. Bogart alkalmatlannak érezte magát az apaságra. 1952-ben, megszületett második gyermekük, Leslie (egy lány, aki a színész Leslie Howard után kapta a nevét).

1947-ben forgatta “A Sierra Madre kincse”-t, a következő évben pedig a “Key Largo”-t. Az igazi nagy dobás 1952-ben érkezett el, amikor Katharine Hepburn partnereként az “Afrikai királynőjé”-ben megformált szerepért elnyerte a legjobb színész Oscar-díját. Olyan riválisok mellett, mint Marlon Brando, akit “A vágy villamosa” főszerepéért jelöltek. Az “Afrika királynője” az év egyik legnagyobb kasszasikere lett. A New York Times kritikusa így nyilatkozott: “Minden bizonnyal ez Bogart pályafutásának legjobb alakítása. Kitűnően formálja meg a férfit, aki csupán a felszínen nyers, de a zord külső érző szívet és jóságot takar.”

Ezt követően Bogart még számos sikerfilmben bukkant fel, többek között a “Sabrina”-ban (1954), “Az Isten bal keze”-ben (1955) és a “Reménytelen órák”-ban (1955).

Töretlen karrierje azonban 1957. január 14-én megszakadt. Egész életében erős dohányos volt, és szervezete végül feladta a küzdelmet a torokrák ellen. Füstszűrő nélküli Chesterfields cigarettát szívott és gyakran erősen ivott, ha nem dolgozott. A betegségéről szinte sohasem beszélt, és nem volt hajlandó orvoshoz menni 1956 januárjáig, azután pedig a nyelőcsövének, két nyirokcsomójának és egy bordájának az eltávolítása már túl kevés volt – túl későn történt.
Katharine Hepburn és Spencer Tracy meglátogatták. Bogart túl gyenge volt, felkelt és leült a lépcsőfok tetejére. Megpróbált ezen viccelődni: “Tegyetek bele a zsúrkocsiba és leszáguldok az első emeletre. Gyerünk, kicsi vagyok, beleférek.”

Szüntelenül törekedett rá, hogy a színművészete tökéletes legyen. 81 filmen átívelő pályafutása során egyetlenegyszer sem késett a forgatásról, szerepeit pedig mindig lelkiismeretesen megtanulta. Nem számított, hogy milyen magánjellegű problémái voltak, ez soha nem befolyásolta a munkáját. Azt vallotta, hogy a közönség mindig kifogástalan alakítást érdemel.

Fotó: Europress/Getty