1974 április 25-én győzött a „Szekfűk Forradalma”, megdőlt a konzervatív, diktatórikus és gyarmattartó portugál rezsim. Ezt követően sorra nyerték el függetlenségüket az afrikai gyarmatok is, mint például a legnagyobb egykori portugál külbirtok, Angola. Ki gondolta volna akkor, hogy negyven évvel később angolai milliárdosok fektetik be majd pénzüket Portugáliában és az egykori anyaországból 200 ezren mennek munkát és megélhetést keresni Angolába? És találnak is, mert az ország jól gazdálkodik természeti kincseivel, főleg a kőolajjal. Az egykori gerillaharcosokból, politikai aktivistákból menedzserek, sikeres üzletemberek lettek. Közülük is kiemelkedik Eduardo Dos Santos elnök, aki a függetlenség kikiáltása óta áll az ország élén. Lánya, Isabel Dos Santos, a fáma szerint, az első dollár milliárdos asszony Afrikában. És ő is nagyrészt Portugáliába viszi befektetni való pénzét. Az egykori anyaország, amelyet földre vitt az euró válság, tárt karokkal fogadja a gazdag afrikai „megmentőket”. Az angolai állampolgárok azonnal megkapják a korlátlan időtartamra szóló schengeni vízumot. Pénzügyeiket pedig többnyire nagyfokú rugalmassággal, olykor elnézéssel kezelik a portugál hatóságok. Egyszer próbáltak néhány gyanús manővernek utána járni, de aztán Dos Santos angolai államfő hangos tiltakozása után leállt a vizsgálat. 40 év alatt tehát portugál-angolai viszonylatban óriásit fordult a világ, mert ma – kis túlzással – Angola tölti be azt a szerepet Portugáliában, mint amit fél évszázaddal ezelőtt az európai gyarmati hatalom az afrikai külbirtokon…