Bretagne-ból Zanzibárba indult a Tanit nevű vitorlás. A fedélzeten egy három tagú család: apa, anya és felnőtt korú fiúk, továbbá még két barát. Már viszonylag közel jártak a célhoz, amikor kalózok foglalták el a vitorlást. A francia haditengerészet azonban akcióba lépett: nagy erőkkel támadtak a Tanitra, két kalózt megöltek, a többieket elfogták. De a tűzharcban életét vesztette a hajóskapitány családfő is, méghozzá egy francia fegyverből származó golyó végzett vele. A per egyik kulcseleme lesz annak tisztázása, kit is terhel valójában a felelősség a családfő-kapitány haláláért. A szomáliai kalózok védői tanúként beidézték Hervé Morin jobbközép politikust is, aki akkor a védelmi tárcát vezette. Az ügyvédek taktikájában az is vezérmotívum lesz, hogy szerencsétlen, kiszolgáltatott, sokszor analfabéta nincsteleneket kényszerítenek kalózkodásra a szomáliai hadurak, akik aztán a zsákmányt is bezsebelik, és akik közül még senkit nem sikerült elkapni. A támadásokat végrehajtó kalózok azonban gyakran kézre kerülnek. Tavaly egy hasonló perben négy szomáliai kalózt négytől tíz évig terjedő börtönre ítélt egy francia bíróság.