Elmondhatjuk tehát, hogy a középosztály igencsak megváltozott az elmúlt évek során. Már nem ugyanolyan körülmények között élnek és a régen alapvető dolgok közül sokat már nem tudnak megfizetni. Felvetődik azonban a kérdés, hogy kik is tartoznak a középosztályba Amerikában. Ahogyan az magából a szóból is következik, ők azok, akik nagyjából középen vannak, mind anyagilag, mind szociális státusz tekintetében. Ennél azonban valamivel pontosabban illene meghatározni ezt a réteget.
A statisztika szerint az átlagos jövedelme egy amerikai középosztálybeli családnak évi 54 ezer dollár – jó 13 millió forint. (Ezzel persze Magyarországon már bőven az elitbe tartoznának. ) Mások nem abszolút értékben határozzák ezt meg – azt mondják az számít a középosztályba, aki jövedelmének legalább egy harmadát meg tudja takarítani. Bár tökéletes definíciót nehéz adni ennek az osztálynak, abban biztosak lehetünk, hogy mi az, amit egyre kevésbé engedhet meg magának az amerikai középosztály.
Egyre kevésbé járnak például nyaralni. Vagy ha igen, akkor ahhoz fel kell adni valami mást. Néhányan inkább nem veszik meg az áhított nagyképernyős TV-t, vannak, akik nem járnak el moziba vagy étterembe, hogy eleget spóroljanak vakációjukra.
Már az autóvásárlás sem a régi, ugyanis korábban az átlagos családok rendszeresen cserélték autójukat, most azonban – bár a havi törlesztőrészletet még épphogy ki tudják fizetni – egyszerűen nincs rá elég pénzük. Egy új autó körülbelül 32 ezer dollárba kerül mostanában, ami egyszerűen túl sok az évente 50 ezer körül kereső családoknak.
A Debt.org adatai szerint nagyjából 160 millió amerikai rendelkezik hitelkártyával, akiknek pedig egy van, azoknak általában akad még mellette kettő másik is. A felmérés szerint egy amerikai család általánosan 15 ezer dollárral tartozik az összes kártyát együttvéve. Emellett persze ott van még a diákhitel, a lakáshitel, az autóra felvett hitel és persze az egészségügyi kiadásokra elment pénz. Így aztán nem meglepő, hogy gyorsabban nő a hitel, mint amennyit keresnek egy évben.
Szükség lenne megtakarított pénzre, ha valamilyen vészhelyzet áll elő, de mostanra négy háztartásból csak egy rendelkezik annyi félrerakott pénzzel, ami egy váratlan esemény során hat hónapig elég lenne a költségek fedezésére.
Ugyanez a helyzet az időskorra félretett pénzzel. Az államtól kapott nyugdíj egyszerűen nem elég az alapvető szükségletekre, viszont annyit nem keresnek, hogy elrakjanak valamennyit ezekre az időkre.
Egy sokkal égetőbb kérdés az egészségügyi ellátás, ami a Feeding America felmérése szerint egyáltalán nem olyan alapvető a középosztály számára, mint gondolnánk. 66%-uknak kellett már döntenie aközött, hogy az ellátást fizetik ki vagy inkább a család számára szükséges ételt. Sőt, 31%-uknak havonta kell választaniuk a kettő között.
Végül pedig a fogászati kezelés. Körülbelül 108 millió embernek nincs biztosítása, de még akiknek van, azok is komoly anyagi gondokkal küzdhetnek, ugyanis rengeteg beavatkozásnak csupán 50%-át állja a biztosító. Egy felmérés szerint a 20 és 64 év közöttiek egynegyede szenved valamilyen fogproblémától, amit azért nem tud kezeltetni, mert nincs rá fedezete.
Bár világviszonylatban az amerikai középosztály még mindig a leggazdagabbak közé tartozik ők mégis úgy érzik – szegényednek. Természetes ez az érzés. Az ember nem azt nézi, mások mit (nem) engedhetnek meg maguknak, hanem, hogy ő maga korábban mit tehetett meg, amit most már nem. És ilyen összehasonlításban az amerikai középosztálynak igenis van vesztenivalója, és sok mindent már el is vesztett.