Így csináltak kevés pénzből jó mozit a grúzok
Vasárnap a Golden Globe-ért izgulhatnak egy grúz film alkotói, februárban pedig a legjobb idegen nyelvű Oscar-ért, egy másik grúz mozi stábjával együtt. Mi lenne, ha még pénzük is volna?
Újra régi fényében tündökölhet a grúz filmművészet, derül ki az Eurasianet.org egyik cikkéből. A történet 1896 őszén kezdődött, amikor Nyugat-Európában bemutatták az első filmfelvételeket. A jó alapokkal rendelkező ágazatot nem rengette meg az 1921-es szovjet hatalomátvétel, sőt, igen jelentős alkotások születtek a következő 70 évben.
A Szovjetunió harmadik legjelentősebb filmiparaként a grúz adta az Arany Pálma-díjas Szállnak a darvak rendezőjét, Mihail Kalatozovot. Az átlagosan évi húsz filmen olyan nagy nevek dolgoztak, mint például Revaz Csheidze és Tengiz Abuladze.
A pezsgő műhelyt a Szovjetunió felbomlása miatt kellett bezárni 1991-ben. A polgárháború és a gazdasági válság tíz esztendő alatt teljesen felszámolta a filmgyártás infrastruktúráját, és sokan az országot is elhagyták.
A mozi iránti szenvedély hatására segítőkész független producerek döntöttek úgy, hogy újjáépítik a romokat, és segítik álmaik megvalósításában az új generációt. A tényleges fordulat 2005-ben következett be, az akkor 55 éves Levan Tutberidze Egy utazás Karabahba című filmjével, amely meghódította a fesztiválokat. Az alkotás több hibája ellenére Nana Janelidze, a Grúz Nemzeti Filmközpont (GNFK) igazgatója is a grúz film felélesztése mellé állt.
A cél érdekében adókedvezményeket és lélegzetelállító helyszíneket ajánlott a kormány a külföldi producereknek. Bár korlátozott volt az állami támogatás, jó lehetőségeket tudott biztosítani a fiatal grúz forgatócsoportoknak. 2008-ban 2 millió lari (körülbelül 284 millió Ft) volt a GNFK büdzséje, de 2012-ben az összeg már a háromszorosára nőtt. Ám a 6 millió még mindig nagyon kevés a szükséges 20 millióhoz képest.
Mindezzel egy időben a nyugaton képzett grúz filmesek hazatértek, és a kevés pénzből dolgozni kezdtek. Tinatin Gurcsiani például 2012-ben tért vissza Berlinből, és mindössze 26 ezer dollárból, húsz nap alatt készítette el a Gép, amely mindent eltüntet című díjnyertes dokumentumfilmjét. Nana Ekvtimisvili alig egymillió dolláros In Bloom című alkotása pedig több, mint húsz díjat zsebelt be világszerte.
A következő másfél hónapot lélegzet-visszafojtva várják a grúz filmesek. Január 11-én, a legjobb külföldi filmért járó Golden Globe-ot kaphatja meg Zaza Urusadze Tangerines című filmje. Ha ez nem sikerülne, akkor sem csüggedne az észt támogatással készült abház háborúról szóló mozi. Georgij Ovasvili Kukoricaszigetével együtt ugyanis a legjobb idegen nyelvű Oscar várományosa is.
Kép: A Kukorica szigetért Georgij Ovasvili átveszi a Kristálygömböt-díját a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon, 2014.07.12. (Europress/AFP)