Moszkva: brazil csirke, argentin marha, chilei borok
Brazil csirke, argentin marhahús, chilei borok, ecuadori banán – az orosz boltokban szemmel láthatóan megnőtt a latin-amerikai eredetű mezőgazdasági termékek kínálata.
Mióta Putyin júliusban Latin-Amerikában járt, felmelegítették a régi kapcsolatokat: Kuba és Nicaragua, az egykori partnerek és Argentína, Brazília, az új szövetségesek pedig máris dörzsölték a markukat az újfajta El Dorado eljövetele miatt. Soha ekkora piac nem ígérkezett a latin-amerikai áruk számára, mint a nyugati beszerzési forrásaikat elvesztett orosz fogyasztók igényeinek a kielégítése. Nem véletlen, hogy ősszel a Moszkvai Nemzetközi Élelmiszeripari Vásáron jelentősen megnőtt a brazil, mexikói és kolumbiai cégek jelenléte. Egyedül csak Argentína 140 vállalattal vett részt a vásáron.
S annak ellenére, hogy Latin-Amerika minden erejével igyekezett kihasználni az Egyesült Állmok, Európa és Oroszország feszült viszonyát, a remények most megtorpantak. A rubel 30 százalékos értékvesztése komoly aggodalomra ad okot a latinok piacain: megdrágul az export, kérdés, hogy lesz-e Oroszországban fizetőképes kereslet a latin-amerikai élelmiszeripari termékekre.
Oroszország nemzetközi érdeklődése már korábban megváltozott – ennek jó példái a katonai együttműködési megállapodások: Argentína például még sohasem vásárolt orosz haditechnikát, most viszont orosz helikopterek beszerzésébe kezdett. Hasonlóan Brazília is körülnézett az orosz fegyverkínálatban – kihasználva a BRICS lehetőségeit a technológiai együttműködésre: ebben az oroszok lényegesen rugalmasabbak, mint Európa vagy az Egyesült Államok.
Ugyanakkor vannak akadályok is, és ez nem csak a jelenlegi rubel-válság. Komoly akadályt jelentenek az élelmiszer-higiéniai elvárások, amelyeket az orosz fél támaszt – bár ezek elhárítása idővel megoldódik. A másik probléma, hogy az üzleteket eddig mindig európai közvetítő cégek útján kötötték meg, most pedig, hogy Európa kivonult az orosz piacról, közvetlen kapcsolatokra és megállapodásokra van szükség, ez pedig nem megy egyik napról a másikra. Le kell küzdeni nyelvi mellett a bizalmatlanságból eredő akadályokat is.
Emellett persze Latin-Amerikának meg kell küzdenie a másfelől érkező konkurenciával is: Dél-Afrika nagyon ütős árakat kínál a azonos termékekért – ez például az uruguayiak nagy bánata. Aztán ott vannak az üzbég szőlők és gyümölcsök – az oroszok észre sem veszik az olasz termék hiányát. Üzbegisztán pedig közelebb van, mint Latin-Amerika. S még Grúzia is hajlandó politikai engedményekre némi piaci részesedésért – vélik szakértők. Vagyis az árak területére terelődik a verseny, s ez nagy gondot jelenthet Latin-Amerikának, mert ugye áruból van elég…..