Van e ettől kegyetlenebb munka? – A Katwe-tó sóbányászainak nehéz sorsa
Az emberiség történetében a só, amit gyakran “fehér aranynak” is neveznek, kiemelt értéket képviselt. Sólelőhelyek köré települtek tömegek, és az időszámítás előtti évszázadokban megnyitott sóbányák nyomaira bukkantak a régészek az elmúlt évtizedekben. Magyarország is híres sóbányáiról volt ismert, de sajnos a történelem során ezek az ország szétszakításával más államok tulajdonába kerültek, és egyesek termelését fel is függesztették . A só fontossága azonban mindig megmaradt, és a mai napig számos területen használjuk. Uganda sókivonása évtizedek óta a gazdagság és jólét egyik fő forrása. Azonban napjainkban a bányászok embertelen körülmények között, egyre nagyobb bizonytalanságban dolgoznak. Régen az ugandai sóbányászok megélhetése biztosított volt a munkájuk által, de a sótermelés mostanra hanyatlik. A klímaválság tovább súlyosbítja a helyzetet, és a Nyugat-Ugandában található Katwe-tavon dolgozók számára a körülmények szinte pokolivá váltak.
A munkások három fő sófajtát vonnak ki a tóból: kősótömböket, magas minőségű sókristályokat, amelyeket asztali sóként értékesítenek, valamint sós iszapot, amiből marhák számára készítenek nyalósót. Ez a kemény munka és a környezeti kihívások miatt a sóbányászok élete nehéz és bizonytalan.
Az ugandai sókivonás kézi munkával történik, mind a férfiak, mind a nők részt vesznek benne. A bányászok mellkasig vagy derékig merülve állnak a mély vízben órákon keresztül, napról napra. A levegő sűrű, záptojásszagú, és a hidrogén-szulfid, valamint az ammónia megnehezíti a munkát. Az egyenlítői Nap égeti a vízfelszínből kilátszó testrészeiket, miközben a sós vízben áznak. Mindkettő kiszárítja a bőrüket, és az utóbbi toxikus kemikáliákkal is terheli a szervezetüket.
Sajnos a védőfelszerelés nem biztosított, és a helyi hatóságok nem írnak elő ilyen szabályokat. Akinek nincs rá pénze, az nem juthat hozzá, így a bőrük és egészségük szenved. A legtöbben kreatív módon próbálják védeni magukat: a férfiak műanyag szatyrot tekernek a nemi területeik köré vagy óvszert viselnek, a nők pedig lisztet használnak, hogy megvédjék magukat a sós víztől. Sajnos ezeknek az intézkedéseknek kevés pozitív hatása van, és a nemi területeket érintő problémák gyakoriak a Katwe-tó dolgozói között.
A kelet-afrikai ország jelentős túlnépesedéssel küzd, a Magyarország háromszorosán elnyúló országban már tíz éve is 37 millióan éltek, s az azt megelőző tíz esztendő alatt egyharmadával gyarapodott a lélekszám. Az írástudók száma azonban egyre kevesebb, ezzel együtt a lehetőségek is, a nők kevesebb, mint 65 százaléka tud írni-olvasni, de a férfiaknál sem sokkal magasabb ez az arány.
Kép forrása
Az eredeti cikk megtekinthető itt.