Majdnem eltűnt a Balaton, de őseink megakadályozták

Az 18. században a Balaton környéke teljesen elmocsarasodott. A 17. század végi “kis jégkorszak” következtében a vízszint megemelkedett, és az elmocsarasodást tovább fokozták a malmok és malomgátak. A déli partot sújtó árvizek is sürgették a Balaton vízrendszerének szabályozását. Ebben az időszakban merült fel az a gondolat, hogy a Balaton egy részét lecsapolják, új termőterületek kialakítása érdekében. Krieger Sámuel, a bécsi hadmérnöki akadémián tanult mérnök, tervezte meg a lecsapolás részleteit. Az ellenállás oka több tényezőre vezethető vissza. Először is, a Balaton már ebben az időszakban is fontos gazdasági és társadalmi szerepet játszott. A tó környékén élő embereknek a halászat, a hajózás és a turizmus is megélhetést biztosított. A Balaton eltüntetése súlyosan érintette volna ezeket a tevékenységeket.


Másodszor, a Balaton kulturális és természeti értékei is meghatározóak voltak. A vidék szépsége, a tó partján található települések és a környező táj vonzotta a látogatókat. Az emberek érzelmileg kötődtek a Balatonhoz, és nem akarták elveszíteni ezt a természeti kincset.
Végül pedig a technikai nehézségek is szerepet játszhattak az ellenállásban. A terv megvalósítása komoly mérnöki kihívásokat jelentett volna, és a korabeli technológia nem biztosította a hatékony lecsapolást.
Mindezek együttvéve Magyarország döntött úgy, hogy nem hajtja végre a Balaton eltüntetését, és így a tó megmaradt, mint a mai napig népszerű üdülőhely és turisztikai célpont.
Kép forrása
Kép forrása
Az eredeti cikk megtekinthető itt.