Mintha ma történt volna… 01.02.

1920. január 2-án született Isaac Asimov

Judah Asimov és Anna Rachel Berman Asimov gyermekeként született az oroszországi Petrovicsiban. 1923-ban az Asimov család az Egyesült Államokba emigrált, és New Yorkban telepedett le. A fiatal Asimov már az iskolába kerülése előtt megtanult olvasni, emellett „majdnem fotografikus” memóriával rendelkezett, iskolás korában napok alatt olvasott el könyveket. Miután elvégezte a Brooklyni Fiúgimnáziumot, mely akkoriban elitiskolának számított, a New Yorki Columbia Egyetemen diplomázott kémiából 1939-ben, a mesterfokozatot pedig 1941-ben szerezte meg. 1948-ban biokémiából szerzett PhD fokozatot, s még ebben az évben írt egy fiktív tudományos cikket „A kétszer szublimált tiotilomin endokrin tulajdonságai” címen, mely megjelent az Astounding Science Fiction című folyóiratban is.
1949-től

a Bostoni Egyetem orvosi karán tanított, ahol 1955-ben docensi fokozatot kapott biokémiából. A legjobb előadók közé tartozott az egyetemen, azonban 1958 után csak alkalmanként tanított, a kutatás is kevéssé érdekelte.

Asimov munkásságában a Leszáll az éj (1941) című írás jelentette az áttörést, amit sokan a valaha volt legjobb sci-fi műnek tartanak. Kétségkívül Asimov legnépszerűbb művei az Alapítvány, valamint a robot történetek. Az első Alapítvány trilógia mondható Asimov legnagyobb eredményének. A távoli jövőben játszódó űropera az első Galaktikus Birodalom bukása és a Második Galaktikus Birodalom felemelkedése közti időszakról szól. A történetben Hari Seldon, a pszichohistória rejtélyes feltalálója felállít két alapítványt, hogy irányítsa az emberiség fejlődését. A pszicohistória tudománya szerint az emberek nagy tömegeinek viselkedését előre meg lehet jósolni tisztán statisztikai eszközökkel, hogyha a vizsgált tömeg nem tud az elemzésről és az eredményeiről, valamint véletlenszerűen cselekszik.

Az 1960-as években Asimov nem publikált sci-fi regényeket, úgy érezte, hogy a szakma túlhaladt rajta. A „new wave” mozgalom sokkal radikálisabb és kísérletezőbb volt, mint az „aranykori” sci-fi írók többsége, de ennek ellenére Asimov munkái továbbra is népszerűek maradtak. Az 1980-as években tért vissza a regényíráshoz, és belekezdett a nagyszabású tervbe, hogy az Alapítvány, illetve a Robotsorozatot egy nagy történetté kovácsolja össze. Az új könyvek között volt Az Alapítvány pereme (1982), A Hajnal bolygó robotjai (1983), a Robotok és Birodalom (1985), az Alapítvány és Föld (1986), Az Alapítvány előtt (1988) és az Előjáték az Alapítványhoz (1993), melyben Hari Seldon azért küzd, hogy a két alapítvány létrehozásával megőrizze az emberi civilizációt a Galaxis jövőjének. Halála után grandiózus tervét más írók folytatták: ez lett a Második Alapítvány trilógia, melynek az első része az Alapítvány félelme (1997) Gregory Benford tollából, melyet Greg Bear Alapítvány és káosz (1998) regénye folytat, és David Brian Az Alapítvány győzelme (1999) zár le.

Asimov robottörténetei a robotika három törvényén alapulnak: 1) A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. 2) A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. 3) A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy a második törvény bármelyikének előírásaiba. Asimov legtöbb robottörténete ezeknek a törvényeknek a számos lehetséges értelmezésével foglalkozik, később ezeket az Én, a robot (1950) illetve a The Rest of The Robots (1964) című kötetekben gyűjtötték össze. A robotika három törvénye az Acélbarlangok (1954) és az A mezítelen nap (1957) című regények alapjául is szolgáltak, melyekben először tűnik fel Elijah Baley és a humanoid robot R. Daneel Olivaw detektívcsapata.

Az önéletrajzai munkái, mint az In Memory Yet Green (1979) vagy az In Joy Still Felt(1980) részletes képet adnak a roppant híres íróról. Az I. Asimov (1994) híres emberekről és az író életének fontos eseményeiről készült élénk vázlatok gyűjteménye. Asimov még be tudta fejezni a könyv kéziratát, azonban reményei ellenére már nem élhette meg annak kiadását, posztumusz jelent meg, Janet Asimov szerkesztésével.

Az író általában reggel fél nyolckor ült le régi Selectronic III IBM írógépe elé – szövegszerkesztőt csak kéziratai előkészítésére használt –, és egészen este tízig dolgozott. 1977-ben szívrohama volt, 1983-ban tripla bypass műtétet hajtottak végre rajta. Ekkor HIV fertőzött vért kapott, azonban ez egészen 1990-ig nem derült ki. Ekkor az orvosok tanácsát követve nem hozták nyilvánosságra Asimov állapotát; a felesége, Janet Asimov negatív lett HIV fertőzésre. Az író 1989/1990 telét kórházban töltötte szívproblémák miatt. Szív- és veseelégtelensége súlyosbodása után 1992. április 6-án a New York-i Egyetem Kórházában távozott el az élők sorából.

Fotó:Europress/Getty