A kínai elnök után miniszterelnöke is Európában tárgyal

Kína partner-e vagy vetélytárs? Mindkettő – válaszolja erre a kérdésre a legerősebb európai gazdaság vezetője, Angela Merkel kancellár. Aki nemrég minicsúcs keretében tárgyalt Hszi Csin-ping elnökkel Párizsban. Miért választotta Kína első és második számú vezetője Európát idei első külföldi célpontjának?

A Huawei ötödik generációs rendszere miatt. Erről nyilatkozott Kína nagykövete, aki Brüsszelben az Európai Unió mellett képviseli hazáját. Idén döntenek sok európai országban arról, hogy milyen ötödik generációs mobilrendszert vezetnek be? Az USA azt szeretné, ha a Huaweit egyből kizárnák a tenderből, mert az amerikaiak szerint fennáll annak a veszélye, hogy Peking kémkedésre használja fel az ötödik generációs rendszert. Mike Pompeo ezért érkezett Európába, ahonnan dolga végezetlenül távozott.

Senki sem akar az amerikaiak kedvéért összeveszni Kínával. Pekingben nemigen hagynak kétséget: a Huawei-ügyet casus bellinek tekintik! Az Európai Unió brüsszeli bizottsága pragmatikusan reagált: nincs központi irányelv. Vagyis minden tagállam úgy dönthet ahogy akar. Sem a németek, sem pedig a franciák nem hajlanak arra, hogy beadják a derekukat az amerikaiaknak Huawei-ügyben.

Az európai-amerikai-kínai háromszögben persze nyilvánvalóan Brüsszel a gyenge pont. A globális versenyben az Európai Unió mindinkább elmarad az Egyesült Államoktól és Kínától. Mind Washington, mind pedig Peking sakkbábunak tekinti Európát, pontosabban a nemzetállamokat, melyek külön-külön nem képeznek komoly ellensúlyt a világhatalmakkal szemben. Ezért is szereti mind Washington, mind pedig Peking megkerülni Brüsszelt.

A kínaiak elsősorban a gyengébb uniós államok iránt érdeklődnek, mert azok krónikus pénzhiányukban szívesen vesznek minden kezdeményezést. Görögországban már bevásároltak a kínaiak, nemrég Hszi Csin-ping elnök Itáliában és Franciaországban kötött fontos üzleteket. Mindhárom állam pénzügyi gondokkal küszködik. Ahogy az a 16 állam  is, melynek vezetői Dubrovnikban találkoznak majd Li Ko-csiang miniszterelnökkel. Akinek semmi sem sürgős, hiszen a kínaiak hosszú távra játszanak abban a reményben, hogy az idő nekik dolgozik. Ha a reformok kezdete óta eltelt negyven évet nézzük, akkor nem állíthatjuk, hogy alaposan tévednek Pekingben.