Magyarok a világban – nyelv, innováció, oktatás

Ezeken a tényeken túl is rendkívül sok érdekességet tudhattak meg az ELTE bölcsészettudományi karán tartott szombati konferencia résztvevői. A Magyar Nyelvőr Alapítvány szervezésében megrendezett „Magyarok a világban – nyelv, innováció, oktatás” című tanácskozáson olyan előadók működtek közre, akik szakmájuk kiemelkedő alakjai, magas szinten végzik tudományos tevékenységüket és szívükön viselik a magyar nyelv és a magyar kultúra ápolásának és megőrzésének ügyét – hangsúlyozta megnyitójában dr. Keszi István, a Magyar Nyelvőr Alapítvány alapítói jogok képviselője. Aki külön köszönetet mondott a PAIGEO Alapítványnak a támogatásáért és a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak a szervezésben való közreműködésért, valamint az ELTE Bölcsésztudományi Karának.

Dr. Keszler Borbála, az ELTE BTK professzora A magyar írásjelhasználat és Európa címmel tartott előadást. Elmondta, hogy a fonetikus írás kezdetekor nem voltak írásjelek, ami aztán rengeteg félreértésre adott okot. Köztük tragikusakra is, emberek vagy állatok életét követelte esetenként a gyakorlat. A professzor asszony példaként hozta fel János esztergomi érsek híres mondatát Meráni Gertrudis királynéról a 13. század elejéről: „A királynét meggyilkolni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”

Az egységes írásjelrendszer, amely segít egyértelműsíteni a mondanivalót, igazából a könyvnyomtatás elterjedésével alakult ki és lassan ért el mostani, egész Európában általános formájához. Mindemellett még ma is vannak kivételek, a görögöknél például a pontos vessző a kérdőjel, a spanyolok pedig a kérdőmondat elején is alkalmaznak fordított kérdőjelet. Állandó a vita arról, hogy sok-e vagy kevés-e az írásjel – mondta dr. Keszler Borbála. Már a 19. században voltak, akik többféle, érzelem kifejezésére alkalmas jelet javasoltak. Ez mostanra a közösségi média elterjedésével már megvalósult, gondoljunk csak a szmájlira vagy a többi érzelmi ikonra.

Dr. Laczkó Krisztina a magyar helyesírás nemzetközi és magyar aspektusait vizsgálta előadásában. Megtudhattuk tőle, hogy ez státuszkérdés is, az írásgyakorlók által felhatalmazott testület kodifikálja mindenütt a szabályokat. Nálunk ez a Magyar Tudományos Akadémia, de az akadémia látja el a feladatot például Franciaországban vagy Hollandiában is. A németeknél ezzel szemben kiadói helyesírás van, ott a Duden kiadó a mérvadó, míg Nagy-Britanniában helyesírási szabályozás nincs, szótárak és kézikönyvek mondják meg, mit hogyan kell helyesen írni. Tőlünk keletre pedig akad, ahol a törvényhozás dönt erről is. A magyar megoldás dr. Laczkó Krisztina szerint a legjobb, 1832 óta kitűnően működik. Mindenki elfogadja, az emberek ez alapján ítélik meg egymást – nemcsak országon belül, de mindenütt, ahol magyar írásbeliség zajlik, akár a Kárpát-medencében, akár mondjuk a kanadai magyaroknál. Az egységes magyar helyesírás egyébként a 20. század közepére alakult ki.

Dr. Balázs Géza professzor előadását azzal kezdte, hogy csoda, hogy a magyar nyelv még él a világban. Hogy így van, az a nyelvpolitikának és a nyelvtervezésnek köszönhető – mondta. A nyelvi cselekvés szükségességéről beszélt, ami nélkül a kultúra átadományozhatatlan lenne. A nyelvek harcolnak, le akarják gyűrni egymást, ahol két nyelv találkozik, ott fájdalom van, de akár háború is. A nyelvterület, állam és identitás ugyanis soha nem fedik pontosan egymást – mondta. A nyelvi jogokról születnek nemzetközi dokumentumok, de nem nagyon tartják be őket. Dr. Balázs Géza kitért a nyelvi közgazdaságtanra is, arra, hogy a kommunikációs előny gazdasági előny is, a műveltebb ember jobb gazdasági szereplő. A nyelv fejleszthető, ezt Kazinczy nyelvújító mozgalma óta tudjuk, Kosztolányi nyelvművelő programja, Kodály szép kiejtési mozgalma is ezt erősíti. A cél a tudatos, kreatív, önreflektív nyelvhasználat.

Dr. Juhász Dezső professzor, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke Anyanyelv, személyesség, lokalitás című előadásában hangsúlyozta, hogy nem pusztán a nyelvről: az anyanyelvről beszél – ez tartalmi, érzelmi, kötődésbeli különbséget jelent. A helyi kötődés fontosságát hangsúlyozta, azt, hogy a nyelvi sokféleség érték. Ma a tájszótárak reneszánsza van, a nyelvjárások még mindig élnek. Gyűjteni kell őket, legyen szó palóc vagy székely, jász vagy csángó nyelvjárásról – mondta.

Dr. Antalné Szabó Ágnes főigazgató az anyanyelv-pedagógiai kutatások irányait mutatta be. Szólt egyebek mellett arról, hogy sok tudományággal, így például a pszichológiával együttműködve végzik a kutatásokat. Választ keresnek arra is, hogy milyen válaszokat lehet adni a digitális kor kihívásaira. A digitális szövegek olvasási és szövegértési technikái különböznek a hagyományos szövegekéitől, ezt is meg kell tanítani a gyerekeknek.

Ehhez kapcsolódva Dr. Bóna Judit a gyakorlatban beszélt a magyar nyelv oktatásáról itthon és a nagyvilágban. Az Erasmus + és a Petőfi Sándor program keretében egyetemisták oktatnak magyar nyelvet fél-egy évig szerte a világon, magyar közösségekben, minden korosztálynak. A vasárnapi iskolákban, magyar tanodákban játékos formában folyik a nyelvoktatás és a hangzás, a kultúra átadása. Magyar barátok, magyar identitás, magyar kötődés, közösséghez tartozás a fő motiváció azoknál, akik részt vesznek ebben, bölcsődéstől 90 éves korig, a hagyományos nyelvoktatás mellett ének, vers, tánc vagy akár játékvár formájában.

Dr. Obrusánszky Borbála (KRE), történész, keletkutató a magyarokról tartott előadást a kelet-ázsiai kultúrában. A tatárjárástól kezdve, mikor is a mongolok hatalmas és erős népként tartották számon a magyart a nagy Kelet-kutatókon át az első világháborúban Mandzsúriában rekedt, majd később nagy nehezen hazahozott magyar hadifoglyokig sok mindenről és mindenkiről megemlékezett – így Hugyecz László építészről is, aki a múlt század húszas-harmincas éveiben örökre megváltoztatta Sanghaj képét, máig ikonikus épületeket húzva fel a kínai városban.

Dr. Kiss Róbert Richard ELTE-oktató, Prima Primissima díjas újságíró a magyar köszönésformákat elemezte. Elmondta, hogy azok változatossága hungarikum. 200-nál is több köszönést használunk és szeretünk átvenni ilyen szavakat másoktól is. A köszönés sok mindenre utal, legyen verbális vagy gesztusértékű: a hierarchikus viszonyra, az életkorra, a társadalmi pozícióra, a helyszínre. A kézfogás például arra vezethető vissza, hogy az egymással találkozó emberek jelezték: nincs náluk fegyver. Dr. Kiss Róbert Richard három részre osztotta a köszönésformákat: tradicionálisra (adjon Isten, tiszteletem), konvencionálisra (szép napot vagy viszlát) és nonkonformra. Az utóbbiba tartozik például az agyő vagy a puszillak. A negyedik csoport az egyedi köszönés, mondjuk a puszkó vagy a csüszi. Dr. Kiss a szünetben a Határtalanul program magyar nyelvet, magyarságot megtartó erejéről is beszélt.

Dr. Karl Bardosh, a New York University professzora Magyar nyelven az USA-ban címmel adott elő. A szervező nevére utalva elmondta, hogy ő maga is magyar nyelvőr az Egyesült Államokban. New Yorkban létrehozta ugyanis 41 évvel ezelőtt az első amerikai magyar televíziót, amely ma is minden vasárnap 6 órától műsort közvetít. Adásai a világhálón is nézhetők. Bardosh professzor előadásában kitért arra is, hogy nemcsak a magyar nyelv megőrzése, hanem a terjesztése is a célja. Angol nyelven készített a magyar nyelv nagyságairól filmeket, így például Radnóti Miklósról játékfilmet. De Weöres Sándorral is ő forgatta az utolsó filmet, méghozzá költészeti zenei videó formájában. A professzor új technológiáknak is az úttörője, így a telefonfilmes fesztiválok egyik alapítója. Azt vallja, mindenki zsebében ott lapul egy hollywoodi stúdió, legfeljebb nem tud róla. Ezt a műfajt tanítja az egyetemen, szerinte az okostelefon egy lépés a bábeli átok ellen, hisz a fordítóprogramok segítségével bármely két ember megértheti egymást a világon.

Ha már világháló: Dobos Imre IT szakember az innivációról és az internet világáról beszélt. Fő témája az internet-biztonság volt, az, hogy nekünk, magyaroknak, mire kell megtanítanunk a gyerekeket és mire kell vigyáznunk nekünk, magunknak, ha nem akarunk áldozatokká válni a világhálón, csalók kezére juttatni minden adatunkat.

Fotó: Bocskay Zsolt