Helyesírászok és Szúba szorult fák – nyelvészeti vetélkedő Székelyudvarhelyen

A Tamási Áron Gimnázium volt az úti cél Székelyudvarhelyen – az általános iskolai rész ötödik-hatodikosainak tartottak vetélkedőt. Keszi István beszélt a Magyar Nyelvőr Alapítvány céljairól is a gyerekeknek. Elmondta, hogy alapvetően három területre koncentrálnak az 1872-es Magyar Nyelvőr szellemiségének megfelelően. Az egyik, hogy évről évre átadják a magyar nyelvőr díjat a Parlamentben azoknak, akik a legtöbbet tették a magyar nyelv ápolásáért a határokon innen és túl. Ez a legjelentősebb ilyen szakmai díj ma Magyarországon. Ezen túl könyvadományokat gyűjtenek és visznek, illetve olyan rendezvényeket és kiadványokat támogatnak, melyek a magyar nyelv ápolását és megőrzését hivatottak szolgálni.

– Milyen könyveket vittek most?

– Mindenfélét, minden korosztálynak. Most is két nagy ládával indultunk útnak, több száz könyvet vittünk. A vetélkedőn induló gyerekek mindegyike kapott belőle. Nyolc csapat volt és csapatonként négy gyerek. A legjobbakat oklevéllel is elismertük.

– Mit kellett tudniuk ehhez?

– Egy helyesírási tesztet kellett kitölteni először, földrajzi nevekkel, személynevekkel, illetve általános nyelvhelyességi kérdések voltak. Utána pedig olyan feladványokra kellett válaszolni, mint például egy-egy szónak a megadott szavak közül melyik a szinonimája és melyik nem. Amikor elhangzott a kérdés, felállt a csapatkapitány és megmondta, hogy csapata szerint szinonimája-e mondjuk a barkácsol szónak a fabrikál. Nagyon ügyesek voltak, le a kalappal. A végén az igazgató úrnak megköszöntük a munkáját – ő nagyon sokat tesz azért, hogy a gyerekek szépen őrizzék a magyar nyelvet, néha elég nehéz körülmények között. Neki oklevelet adtunk át és a felkészítő tanároknak is.  Nagyon lelkes és nagyon aprólékos munkát végeztek, látszott, hogy sokat gyakoroltak a gyerekekkel. Igazán nehéz nyelvi kérdések voltak, mégis tudtak rájuk válaszolni.

A vetélkedőt István felesége, Tolnai Szilvia vezette. Ő idegenvezető, gyerekcsoportokkal is szokott foglalkozni. Közel állnak a szívéhez, ezért örömmel vállalta a feladatot – mondja.

– Nagyon készültek már a gyerekek, rögtön kialakították a nyolc csoportot. Megkértük őket, hogy adjanak maguknak valami jópofa csapatnevet. Nekünk nagyon tetszett, hogy az egyik csapat azt a nevet találta ki, hogy helyesírászok. A jogászok mintájára egy új főnevet képeztek. De voltak Nyelvőrök, Szóbűvölők, Nyelvhuszárok – csupa ötletes név. De volt egy csapat, akik nyelvi játékot is beletettek. Nekik az volt a nevük, hogy a Szúba szorult fák. A nyelvújítás és a nyelvvel való játék valahogy így kezdődik és a gyerekek ebben nagyon ötletesek tudnak lenni. Az ő fantáziájuk azért még sokkal színesebb.

– Milyen különleges mozzanat volt, ami itthon másképp van?

– Van néhány szó, ami nem egyezik az általunk használtakkal. Például az egyik tanár azt mondta, hogy megy intézkedni, mert lejárt a hajtásija. A jogosítványról beszélt. Vagy volt egy olyan kérdés a gyerekeknek, hogy a stréber szónak melyik nem szinonimája. Feltüntettem három válaszlehetőséget: szorgalmas, túlbuzgó és güzü. Az utóbbi náluk teljesen ismeretlen, ezért a gyerekek úgy gondolták, hogy biztos ez lesz a helyes megoldás. De megnyugtattam őket, hogy aki szorgalmas, az nem stréber, legyenek továbbra is szorgalmasak.

– Kik nyertek az izgalmas nevű csapatok közül?

– Érdekes módon egy nem magyar nevű csapat, a Pepsi lett az első helyezett, a második a Helyesírászok, a harmadik a Szóbűvölők. Amikor vége lett a vetélkedőnek, egy aranyos karácsonyi történetet még elmeséltem nekik. Panov apó a címe. Síri csöndben hallgatták és ez nekem nagyon-nagyon jó érzés volt.