Új magyar találmány segít emlékezni és feldolgozni a gyászt
Jutott már eszébe a temetőben, hogy de jó is volna emlékeit a családtagjaival is megosztani a sírnál, akár képek, hangok formájában is? Vagy megtudni minél többet régmúlt korok embereiről – legyen az a szomszéd Jóska bácsi vagy Deák Ferenc? Mindez már lehetséges egy forradalmian új magyar találmánnyal.
A világon egyedülálló, magyar fejlesztésű kegyeleti szolgáltatást mutattak be Budapesten. A Lapidaris lehetővé teszi, hogy az elhunyt sírhelyéhez érve az élettörténete, kedvenc versei, legszebb fotói megjelenjenek a hozzátartozó okostelefonján, és így teljesebbé váljon az emlékezés.
Az egész hasonlít a közösségi oldalakra: személyre szabott adatlapokra – emlékoldalakra – tölthetünk fel fotókat, videókat, történeteket. Gyújthatunk virtuális gyertyát is elhunyt szerettünk emlékére, közkinccsé tehetjük kedvenc idézeteit. Ráadásul meghívhatunk a szerkesztéshez másokat is – rokonokat, barátokat, hogy még teljesebb legyen a kép. Az elhunytakról így egy, a földrajzi helyzettől és időtől független adatbázis jön létre.
A forradalmian új rendszer két fő részből áll: az elhunyt síremlékén elhelyezendő eszközből és az ehhez kapcsolt, a www.lapidaris.com weboldalon elérhető online személyes adatlapból. A szolgáltatáshoz egy hétcentis, porcelán Lapidaris Kő megvásárlásával lehet csatlakozni, 60 ezer forintért. A Hollóházi Porcelángyárban készült, elegáns, visszafogott, arannyal díszített fekete porcelánlapról van szó. Ez belehelyezhető a sírkőbe, az urna fedőlapjára, vagy őrizhető egyfajta virtuális emlékhelyként otthon is. Ha hozzáérintjük az okostelefonunkat vagy a tabletünket, máris megnyílik az elhunyt adatlapja. Feltéve, hogy eszközünk képes felismerni az NFC-chipet. Ha nem, az sem akadály: a kövön lévő link segítségével megnyithatjuk az emléklapot.
A kő egyébként nemcsak vízálló: teljes mértékben sikeresen veszi fel a harcot minden időjárási viszontagsággal, így a nagy hőingadozással is – mesélte a Lapidaris bemutatóján Szilágyi Norbert munkatárs. Aki azt is elmondta, hogy a sírról feltöltött fotóval elérhetővé válnak a sírhely adatai, GPS-koordinátái is, így a távolba szakadt rokonok is könnyen megtalálják egy számukra ismeretlen temetőben is ősük sírját.
A Lapidaris 50 megabyte tárhelyet tartalmaz, egy sírra elegendő belőle egyet tenni akkor is, ha többen nyugszanak ott, ugyanis több emlékoldal is csatolható. Visszaélni lehetetlen vele: csak halotti anyakönyvi kivonat birtokában készítik el az adatlapot, 2-14 munkanap alatt – tudtuk meg Berencsi Mátétól, a Lapidaris egyik “atyjától”. Az eszközt, ha egyszer megvettük, 25 évig kezelik nekünk, megújítani nem kell – mondta el a másik ötletgazda, Simon András. További költséggel sem jár a szolgáltatás.
Az újdonságot az egyházak képviselői is üdvözölték. Százvai László református lelkész azt hangsúlyozta, hogy a gyász feldolgozásának fontos része az emlékek megőrzése. Míg a régiek természetesebb módon élték meg egy szeretett személy halálát, a búcsúzást, addig a 21. század embere nehezebben dolgozza fel a veszteséget. A Lapidaris segít az elengedésben, ami korántsem feledést jelent – mondta Százvai László, aki szerint az új találmány elementáris, egyedi, forradalmi ötlet, előmozdítja a gyász, a veszteség feldolgozását.
Máté Csaba görögkatolikus parókus is azt emelte ki, hogy a Lapidaris segíti a megemlékezést, ezért a hozzátartozók számára rendkívül sokat jelenthet. Az utódokkal bármikor megoszthatók, újra átélhetők a közös élmények.
A rendszer lehetőséget biztosít elhunyt távoli rokonok, régi kedves ismerősök felkutatására is. Legyen szó gyermekkori barátokról, vagy akár külföldön, talán egy másik földrészen élt hozzátartozóinkról. De ismert és közismert történelmi személyek, művészek, háborús, hétköznapi hősök emlékének tovább örökítésére is alkalmas. Már folynak tárgyalások arról, hogy az ő síremlékeikbe is építenek be Lapidáris Követ. Elsőként talán Kisvárdán, ahonnét részben a találmány is származik. A tervek szerint a 122 ember emlékét őrző első világháborús emlékművön is lesz ilyen, megoszthatóvá teszik az elesett katonákról összegyűjtött adatokat.
Fotó: Bocskay Zsolt