Hogy milyen tanácsokat ad az indiai hadsereg irányítóinak Karimul Hakk? Azt segít eldönteni, hogyan szállítsák el a sebesült katonákat az ország Isten háta mögötti vidékeiről anélkül, hogy a mentők érkezésére várnának. Hisz ebben alighanem neki van a legnagyobb gyakorlata egész Indiában: két évtizede önként szállítja Nyugat-Bengáliában motorkerékpárján a halál szélén álló, balesetben megsérült vagy beteg embereket úttalan utakon a kórházba. Kék villogóval is felszerelte a járművét. Több ezren köszönhetik már neki, hogy időben eljutottak az orvoshoz. Még életében legendává vált.
Tavaly az egyik legmagasabb polgári kitüntetést, a Padma Shrit is megkapta az államelnöktől, a legnagyobb médiafigyelem és ünneplés közepette. Neve India legtávolabbi vidékein is ismertté vált. Most pedig a hadsereg hasznosítja a tapasztalatait. A titkot, hogyan lehetne a sebesült katonákat sáros utakon, erdőkben és vízzel elárasztott területeken, vagyis ott, ahol utak nem léteznek, eljuttatni a kórházba. Ő pedig nem takarékoskodik a javaslatokkal, bár azt mondja, igazán nem tud sok tanácsot adni. Hacsak azt nem, hogy szereljék fel a kerékpárokat életmentő oxigénhengerekkel és sóoldattal a határvidékeken, ahol szükség lehet a sebesültek evakuálására. Szerinte a kétkerekűek jelenthetik a különbséget élet és halál között – ezek ugyanis sokkal gyorsabban tudnak közlekedni a négykerekűeknél ott, ahol nincsenek rendes utak.
Az indiai média arról számolt be, hogy Karimul Hakk 1998 óta körülbelül 3 ezer embert vitt a motorján kórházba. Semmit sem kért ezért, pedig a benzinár egyre nő és átlagban 50 kilométert robog egy-egy úton. Egyszer kígyóharapással szállított egy férfit a klinikára, amikor meglátta, hogy a dugóban vesztegel egy mentőautó, benne egy másik, szintén kígyó marta beteggel. Az ő utasa életben maradt, a forgalomban bent ragadt mentőé nem.
Hakk édesanyja tragikus halála után kezdett bele egyszemélyes mentőszolgálatába. Az asszony szívrohamot kapott a falujában és nem volt mentőautó, hogy a legközelebbi kórházba vigye. A szeme előtt halt meg. “Megtettem mindent, ami tőlem telt, de nem tudtam mentőt szerezni, hogy megmentsem. Akkor tudatosult bennem, hogy milyen életveszélyben élnek az emberek a világtól elzárt vidékeken, főként az erdők mélyében fekvő falvakban” – mesélte egy interjúban. Eltökélten félretett minden nélkülözhető rúpiát és vett egy használt motorkerékpárt. Azóta 20 év telt el és több ezer ember kapott az életre második esélyt.
Forrás és fotó: Al Arabiya
(Visited 1 times, 1 visits today)
