És hol van eközben Fidel?

Barack Obama és Raúl Castro kulcsfontosságú bejelentése óta a kubai forradalom egykori vezéréről még csak hallani sem lehetett a helyi sajtóban. Bár 2001-ben még Fidel tett ígéretet az Egyesült Államokban bebörtönzött “ötök” kiszabadítására, a mostani fogolycsere keretében hazatérő hősöket már testvére, Raúl fogadta Havannában, és ez a nyugati sajtóban találgatások sorára adott okot.

“Fidel nem tud megjelenni a nyilvánosság előtt, azonban a mostani folyamatok kétségkívül az ő diplomáciai erőfeszítésének eredményei is” – nyilatkozta a találgatásokra reagálva Gabriel Molina, a kubai állami sajtó nagy öregje, és a Granma egykori igazgatója.

Fidel Castro még 2006. július 31-én, egy bonyolult orvosi beavatkozás után adta át az államfői tisztséget öcsének. Akkor még csak ideiglenes jelleggel, ám 2008 februárjában a Comandante véglegesen és hivatalosan is visszavonult a közélettől. Az idősebb Castro fivér legutóbb idén januárban, egy művészeti galéria megnyitóján mutatkozott a nyilvánosság előtt, júliusban pedig zárt ajtók mögött találkozott Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz államfőkkel. A júliusi találkozó óta Fidel októberben két alkalommal is publikált a kubai sajtóban, cikkeinek hangnemében pedig, utólag visszatekintve, talán már érezhető volt némi közeledés az imperialista nagytestvér irányába. Az első esetben Castro a New York Times-nak a kubai embargó feloldását sürgető cikkét méltatta, második publikációjában pedig országa segítségét ajánlotta fel Washingtonnak az ebola elleni közös harchoz.

Egy észak-amerikai diplomata később megerősítette, hogy a teljes titoktartás mellett másfél éve Kanadában folyó tárgyalásokban Fidel még közvetetten sem vett részt. A kubai elemzők többsége azonban úgy tartja, hogy az enyhülés útját kikövező megbeszélésekre minden bizonnyal a Commandante jóváhagyásával kerülhetett sor, annál is inkább, mert Raúl sohasem mutatott hajlandóságot arra, hogy karizmatikus bátyja babérjaira törjön. Amikor 2006-ban Raúl Castro átvette Fideltől a szocialista Kuba vezetését, sietett megjegyezni, hogy “Fidel pótolhatatlan”, és azt is leszögezte, hogy minden fontosabb döntés ügyében konzultálni fog a “líder máximóval”. Szerdai beszédében, a kubai hírszerzők kiszabadításáról szólva, Raúl több esetben is utalt Fidel 2001-es ígéretére, és azt is nyomatékosította, hogy a “kubaiak egy centit sem engedtek az USA-val szemben, amint azt Fidel megjósolta”. Bár történelmi szempontból ez már csak fikció, egyes elemzők szerint az enyhülés folyamata Fidel Castro kormányzása alatt aligha kaphatott volna zöld utat.

“Fidel ízig-vérig jenki-ellenes. Hatalma alatt 11 elnök váltotta egymást a Fehér Házban, túlélt számtalan merényletet, és sikerrel verte vissza a CIA által gründolt partraszállási kísérletet a Disznó-öbölben. Raúl azonban jóval pragmatikusabb játékos” – idéz névtelenül egy nyugati diplomatát az AFP hírügynökség.

Tény, hogy a sokak által bátortalannak és elégtelennek tartott reformjaival, enyhébb politikai diskurzusával és pragmatikus megközelítésével az események Raúl Castrót igazolták, aki először volt képes sikerrel nyitni az európai befektetők felé. Most pedig az alig 170 kilométerre fekvő ősi ellenséggel került elérhető közelségbe egy békülő kézszorítás, méghozzá különösebb politikai engedmények nélkül. A kérdés az, hogy vajon történelmi távlatokban mit jelent majd mindez az átlag kubai számára?