Mi tartotta meg száz éven át a hazájuktól elszakadt magyarokat?

A nemzeti összetartozás napján ezzel az idézettel kezdte ünnepi beszédét a nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Mint mondta, a hat szó a párizsi béketárgyalásokra tartó magyar küldöttségnek szólt,  csaknem száz évvel ezelőtt.

Ez a hat szó sokáig a fájdalom és a bánat kifejezése volt – fogalmazott Potápi Árpád János. Mára viszont örömüzenet lett: arról szól, hogy ma is élnek, virágoznak a magyar közösségek a “hídon”, a határon túl, egy évszázad óta őrizve a nyelvünket, a kultúránkat és az identitásukat. Ma is van magyar szó Brassóban, Kassán, Újvidéken és Munkácson, sőt New Yorkban és Melbourne-ben is.

Az összetartozásba vetett hit tartotta meg a hazájuktól elszakított magyarokat, emiatt döntött úgy az országgyűlés 2010-ben, hogy az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4-e legyen a nemzeti összetartozás napja, határon innen és túl – emlékeztetett az államtitkár. Többé nem az elszakítottságnak állítunk emléket, hanem az összetartozásért adunk hálát ezen a napon.

Vagyis már nemcsak a veszteségeinkre tekintünk, hanem a magyar nemzet egységére is, közösen elért eredményeinkre a nemzetépítésben. Az együtt gondolkodás ma már természetes a Kárpát-medencében és ennek a jövőbe vetett bizalomról, melynek az életerő fenntartásához kell hozzájárulnia. “Mi, magyarok olyan egységes nemzetet építünk, amelyben az állampolgárság mindenkit megillet, amelyben az anyasági támogatás mindenkinek jár. Olyan egységet, amelyben az anyanyelvi oktatás mindenkinek biztosított, amelyben egy erdélyi vagy egy kárpátaljai magyar iskola megmaradása közös ügy. Olyan közösséget, amelynek tagjai egyaránt megkapnak minden támogatást a szülőföldön való boldoguláshoz” – fogalmazott Potápi Árpád János. Mint mondta, ezért is döntött úgy a kormány, hogy az idei a magyar családok éve lesz határon innen és túl is, célja a családok gyarapodása, szülőföldjükön boldogulása. Így szól június 4-e egyszerre múltról és jelenről, sőt a jövőről is.

A nemzetpolitikáért felelős államtitkár ünnepi beszéde a Magyarság Házának kétnapos rendezvénysorozatán hangzott el Budapest belvárosában, az Akvárium Klubban. Ahol délelőtt a történészeké volt a szó. A nemzet és közösség című konferenciát a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szervezte, hisz – mint az intézmény igazgatója, Kántor Zoltán elmondta – a magyar nemzetpolitika és nemzetépítés akár válaszként is értelmezhető Trianonra. A csaknem száz éve történtek és a mai folyamatok jobb megértéséhez kívánt hozzájárulni a budapesti tanácskozás, melyen Zahorán Csaba, az MTA Trianon 100 műhelyétől Évfordulós történelem: a Nagy Egyesülés centenáriuma a román történetírásban címmel tartott előadást, ismertetve az egymással szemben álló és az aktuálpolitikára is máig ható nézeteket. Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet ügyvezető igazgatója A Felvidékből Szlovenszko – egy impériumváltás tanulságai című felszólalásában egyebek között azt vizsgálta, hogy előrelátható és törvényszerű volt-e, ami 1920-ban történt, míg Bakk Miklós, a kolozsvári Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület elnöke, egyetemi tanár a román nemzetépítés és Erdély történeti sajátosságait mutatta be, a különbségeket az úgynevezett Ókirályság és Erdély között, azt, hogy milyen közjogi helyzetbe, a korábbinál szegényesebb struktúrába csöppentek Erdély lakói Trianon után. Tóth Norbert a nemzeti kisebbségek jogvédelmének száz évébe avatta be a hallgatókat, kitérve arra is, hogy a technikai fejlődés, a mesterséges intelligencia hogyan változtatja meg ezen a téren a helyzetet. Hisz például ha azonnali tolmácsgépek állnak majd rendelkezésre, akkor nem lesz érdekes, hogy egy ügyintéző beszél-e a kisebbség nyelvén vagy fordítva.

A Magyarság Házának programsorozata tegnap kezdődött és ma estig tart az Akvárium Klubban, az Erzsébet téren. Később képekben a többi eseményről is beszámolunk.