Végre megjelenik az utolsó rabszolgahajó utolsó túlélőjének igaz története

Az Amerikába érkező utolsó, rabszolgákat szállító hajó utolsó túlélője, Cudjo Lewis eredetileg Kossulaként született Afrikában. 1935-ben halt meg, 94 évesen. Szabad emberként azonban csak a polgárháború után élhetett az Egyesült Államokban. 22 unokája ma már kézbe veheti életének történetét, melyet a megírás után 87 évvel adnak ki, Barracoon címmel. Az Independent közölt néhány megindító részletet a könyvből, annak megszületéséről és a szintén tragikus sorsú íróról, Zora Neale Hurstonról, akinek az egykori rabszolga elmesélte az életét.

Korábban néhány újság már hírt adott az Egyesült Államokban Cudjo Lewisról, az utolsó rabszolgáról és amíg élt, kutatók is jártak nála. A teljes életrajz azonban sosem került nyilvánosságra. Hiába készült el 1931-ben a könyv, a kézirat nem kellett senkinek. Az unokák is csak a családi történetekből tudták, hogyan került szépnagyapjuk Amerikába, május 8-án, vagyis ma  azonban már ők is megismerhetik a részleteket.

Cudjo már túl volt a 90-en, amikor igent mondott a szintén afrikai felmenőkkel rendelkező írónő felkérésére. Ekkor már az egykor 117 utast szállító rabszolgahajó utolsó túlélőjeként osztotta meg a történteket, azon a helyen, ahol a felszabadítása után leélte az életét: Plateauban, az egykori Africatownban, az alabamai Mobile-ben. Amikor meghallotta, hogy a nő szeretné megismerni, felkiáltott: „Köszönöm, Jézus! Valaki jött, és Cudjóról kérdez! El akarom mondani valakinek, ki vagyok, és akkor talán, majd ha elmennek Afrika földjére és a nevemet hallják, valaki azt mondja majd ott: igen, én ismerem Kossulát”.

Az írónő által felkutatott források szerint az alabamai Tim Maeher kapitány az 1850-es évek végén bízott meg egy északi üzletembert, aki 100.000 dollárért vállalta, hogy rakományként becsempész az országba rabszolgákat. Annak ellenére, hogy ez már 1808 óta tiltott volt az Egyesült Államokban, szemben a rabszolgatartással, amit csak 1865-ben helyeztek törvényen kívülre. A könyvben Cudjo elmeséli, hogyan fogták el Beninben, részletesen beszámol a kínzásokról és a hosszú tengeri útról is. A Clotilda rabszolgahajó 1859-ben indult útjára az afrikai rabszolgákkal, akiket fejenként 50-60 dollárért vettek meg  szülőhazájukban. Az embereket az ottani katonák fogták el, a helyi király közreműködésével. Kossula ekkor tizenéves volt.

Háromhetes embertelen utazás után kikötöttek Amerikában és megérkezett az első vevő: „A fehér ember jól megbámult minket.  Alaposan megnézte a bőrünket, a lábainkat és a szájunkba is belekukkantott, aztán választott” – idézi Cudjo – korábban Kossula – szavait a könyv. Őt egy Jim Maeher nevű férfi vette meg, aki állítása szerint jobban bánt vele, mint a többi rabszolgatartó a rabszolgákkal, de a verések nála is rendszeresek voltak.

Cudjo 1865-ben szabadult fel, társaival együtt. Ekkor nem volt semmiféle tulajdona, sokévnyi áldozatos munkával azonban neki és a korábbi rabszolgáknak sikerült földhöz jutniuk: egykori rabszolgatartóiktól vették meg azt a területet, amire felépítették Africatownt az alabamai Mobile-ben. Közösségének nagyra becsült kántora lett, abban a templomban, melyet ő épített fel. Tragédiákban azonban szabad életében sem volt hiány, több gyermeke is meghalt: volt, aki betegségben, de a legkisebb fiát egy rendőrtiszt lőtte agyon. Az idős férfi gyermekeinek elvesztéséről is őszintén beszélt az írónőnek.

Sem a főszereplő, sem az írónő nem élhette meg a Barracoon megjelenését. Zora Neale Hurston a mű megírásakor a Harlem Reneszánsz mozgalom tagja volt, amely művészi és politikai megmozdulásokkal hirdette büszkén a fekete Amerika afrikai gyökereit. Íróként gazdag örökséget hagyott maga után, ő maga azonban szegényen halt meg 1960-ban. Névtelen sírba temették egy floridai temetőben. Egykori alma matere, a Howard Egyetem archívuma őrizte írásait. Végül a HarperCollins kiadó vállalta a korábban már többször elutasított kézirat publikálását. Néhányan egyenesen politikai eseménynek tartják a könyv megjelenését, a főhős egyik unokája azonban így nyilatkozott az Independentnek: „Ez egy történet, amit el kell mondani”. Amikor pedig szépnagyapja örökségéről és erkölcsi útmutatásáról kérdezték, csak ennyit mondott: „Soha nem adod fel. Ha valamit nagyon akarsz, megtalálod a módját, hogyan érd el.”

Fotó: University of South Alabama