Lóháton a világ körül: 10 évnyi keresés után megtalálták a legendás kínai hosszútávlovast

Jing Li kínai hosszútávlovas, akinek eddigi legkiemelkedőbb teljesítménye 9.000 kilométeres transzkontinentális utazása. Első nagy expedíciójára 2007-ben indult el lovával az oroszországi Votkinszkből. Az Urál-hegységen és Szibérián keresztül 18 hónap alatt érte el Pekinget 2009-ben, ezzel pedig beírta magát a lovas utazók történelmébe. Híre eljutott a hozzá hasonló kalandorokat tömörítő szervezethez, a Long Riders’ Guild-hez is, melynek tagjai szerették volna őt is felvenni maguk közé. Ekkor kezdődött a csaknem tízéves hajsza utána, felkutatása azonban nem volt egyszerű – hiszen mindig úton volt.

Mindössze csekély félretett pénzét, egy hátizsákot, benne némi ruházatot, egy hálózsákot és kisfia fényképét vitte magával. Technológiai eszközök híján elérni nem lehetett, így a szövetség az általa érintett országokban kezdett el kutakodni – sikertelenül. Felkeresésére 2016-ban még külön expedíció is indult, akkor egy új-zélandi hosszútávlovas, Ian Robinson Szibériában kereste Jing Lit, de ő sem járt sikerrel.

A második nagy expedíció, ami a kínai nevéhez fűződik, egy 3.000 kilométeres út a Kínai Nagy Fal mentén. Ezalatt néha felbukkant egy-egy információ a hollétéről, elérni azonban továbbra sem tudták. Végül idén, az Oroszországi Nemzeti Lovasturizmusért Felelős Központ (NETO) sajtótitkárán keresztül vehette fel vele a kapcsolatot a szövetség, harmadik nagy expedíciója közben. Li most a Kaukázus hegyein átkelve tart az Északi sarkkör felé. A Kuban folyó mentén terül el ugyanis a karacsaj ősi lovaskultúra szülőhazája, amit 1929 óta egy hosszútávlovasnak sem sikerült még megtalálnia. Akkor Negley Farson kalandozott erre. A helyszínnek személyes vonatkozásai vannak, Jing Li ugyanis egy karacsaj lovon teljesíti a távot. Hű társát, Karamánt egy tenyésztőtől kapta ajándékba.

Ezúttal nagyobb nyilvánosságot kap az utazás, hiszen Oroszország nemzeti lovas magazinja, a Konevogyitel tudósít róla. Amint Li eléri Volgográdot, csatlakozik az őt közel tíz éve kereső szövetséghez is, melynek zászlóját viszi magával az úton. Amikor a lovastól azt kérdezték, miért lett ez az életformája, így válaszolt: „Ez nem játék, hanem az életem értelme”.

Fotók: Long Riders’ Guild