Sínek a semmibe: így fest ma Sztálin elfeledett sarkköri vasútvonala, melyet Gulag-foglyok százezrei építettek
A Transzpoljarnaja Magisztral lehetetlen vállalkozás volt, hiszen a teljes vonal sosem készült el, a megépített részek többsége pedig ma már az enyészeté. Az építkezés azonban rengeteg emberáldozatot követelt: kényszermunkára ítélt foglyok tízezrei – egyes becslések szerint százezrei – halhattak meg az egykori Szovjetunió legészakibb területein.
A nyugat-szibériai alföld északi részén Szalehardot és Igarkát tervezett összekötni az az 1300 kilométer hosszú vasútvonal, melynek megépítésére Sztálin adott parancsot 1947-ben. Az Ob és a Jenyiszej folyók közötti terület máig a legritkábban lakott és infrastrukturálisan is az egyik legfejletlenebb része Szibériának. A Transzpoljarnara Magisztral megépítése katonai célokat szolgált, a tervek szerint az északi védelmi rendszerben játszott volna fontos szerepet. Kimondatlanul azonban az ide száműzött, elsősorban politikai foglyok embertelen körülmények között történő dolgoztatása volt a lényeg, ami sok esetben végződött halállal.
A készülő vonalhoz több Gulag is felépült: ezek közül a két legnagyobb az 501-es és az 503-as kényszermunkatábor volt. Az ide hurcolt emberek télen -50 fokban, nyáron pedig szúnyoginvázióban, kezdetleges munkaeszközökkel, az őrök rendszeres kínzásai mellett, éhezve építették a vasútvonalat a tundra és tajga keményre fagyó talaján. Hivatalos adatok máig nincsenek az áldozatok számáról, egyes források tízezres, mások százezres halálozásról beszélnek. Ludmila Lipatova, a szalehardi városi múzeum egykori igazgatója a Siberian Times-nak úgy nyilatkozott, hogy körülbelül 300.000 ember dolgozhatott a semmibe vezető vasút építésén, nők és férfiak egyaránt.
1953 márciusában, Sztálin halála után húsz nappal már fel is függesztették a projektet, a soha el nem készült vonal pedig ma főként a turisták számára érdekes. Az általuk készített felvételeken a rozsdásodó szerelvények és a semmibe futó sínek tanúskodnak az egykori értelmetlen vállalkozásról. Az áldozatok nagy része azonban ma is névtelen. Testüket tömegsírokba temették és arról sincsenek pontos adatok, hogy hányan fizethettek életükkel a Halálvasút építéséért.
Fotó: Facebook – Moscow Railway Museum