Habbakuk-projekt: repülőgép-hordozó jégből

A kanadai Patricia Lake mélyén még fellelhetők annak a repülőgép-hordozó hajónak a darabjai, amit a britek a német tengeralattjárók elleni harcban akartak bevetni a 2. világháborúban. A Winston Churchill által 1942-ben jóváhagyott Habbakuk-projekt Geoffrey Pyke és J. D. Bernal nevéhez fűződik, az ő terveik alapján készült el ugyanis a prototípus, amelyet először hatalmas jéghegyekből terveztek megépíteni. Végül azonban kikísérleteztek egy olyan anyagot a víz és a fűrészpor vegyítéséből, amely sokkal ellenállóbbnak bizonyult – ezt később a feltaláló után pykrétnek nevezték el -, az acélvázat pedig alumíniumra cserélték. A jég olvadása miatt egy hűtőrendszert is beépítettek, de az végül nem váltotta be a  reményeket.

1943 közepére készült el az első hajó, az eredeti méreteknél jóval szerényebb kivitelben. A tervek szerint 600 méter hosszú hajón 150 repülőgép fért volna el, vízkiszorítása pedig elérte volna a 2.2 millió tonnát – ehelyett azonban csak a 18 méteres prototípus épült meg, ezer tonnás vízkiszorítással. 4 hónapig tesztelték a kanadai tóban a szerkezetet, élesben azonban sosem vetették be. Susan Langley, a St. Mary’s College of Maryland professzora szerint azért, mert az Atlanti-óceán északi részén fekvő Izland vált a brit repülőgépek átmeneti támaszpontjává és kiváltotta a hordozót: a repülőgépek és a radarok fejlesztésével pedig egyszerűbben tudták kiszűrni a tengeralattjárókat a szövetséges hatalmak.

A jégből épített hajó fémváza így ma is a kanadai tó mélyén fekszik, 30 méter mélységben. A búvárok számára sem könnyű megtalálni, így 1988-ban emléktáblát helyeztek el a helyszínen a könnyebb azonosítás érdekében.