Új elnök – régi problémák Kubában
Az 57 éves Miguel Diaz-Canel fiatalabb a szocialista forradalomnál. Ő veszi át Raul Castro örökségét, aki még bátyjától, a forradalom legendás vezérétől, Fidel Castrotól vette át az elnöki tisztet.
A fiatal elnöktől egyelőre kevés új kezdeményezést várnak hiszen a forradalmi gárda még őrzi pozícióit a hatalomban. Kuba népe mindenekelőtt gazdasági fordulatot remél, hiszen az életszínvonal több, mint harminc éve stagnál.
A nyolcvanas években Gorbacsov megszüntette a gazdasági támogatást, mellyel Kuba a felszínen tartotta magát. 1985-ben volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP, ezt a szintet azóta sem érte el a karib-tengeri szigetország. A Szovjetunió után Venezuela lett Kuba fő támogatója, de az olaj árának összeomlása maga alá temette Venezuelát is. Raul Castro nyitott volt az Egyesült Államok felé az Obama korszakban. Amint Trump beköltözött a Fehér Házba, ennek vége szakadt. Trump ugyanis azoknak a kubaiaknak a támogatására számít, akik százezer számra emigráltak az Egyesült Államokba a szocializmus elől. Az új elnök tehát nincs könnyű helyzetben, de hatalma egyelőre biztos, hiszen mögötte áll a hadsereg és a titkosszolgálat. A forradalom előtt Kuba az amerikai kontinens harmadik leggazdagabb állama volt az USA és Kanada után. Ma a legszegényebbek között van, bár az ingyenes orvosi ellátás és közoktatás még mindig ritkaság Latin-Amerikában.